Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

ugyanez a sors várt. Egy évre rá az 1668. január-februári XXX. tc. ezt a rendelkezést erősíti meg (azzal az enyhítéssel, hogy az 1657 óta a fiscalis jószágokban megnemesítettek közül csak azokat veti vissza jobbágysorba, akik megszegték nemesítésük feltételeit, „s mind penig más színes mesterségekkel akarják a fiscust és az országot defraudálni"). Különleges kérdést képez a zsellér-jobbágyok ügye: ezeket a szabadabb jogállású elemeket az 1685. októberi-novemberi VI. tc. (az Approbatae Constituionesra hivatkozással) jobbágyságra kívánta kötelezni (vajmi kevés sikerrel; ezt a kategóriát lényegében csak II. József kora, a szabad költözés engedélyezése tüntette el Erdélyben, akkor sem teljesen). Az ellentétes tendenciát, a jobbágynak állt szabad rendűek szabad állapotukba visszahelyezését szintén törvények sora tárgyazta - elsősorban a székelyek tekintetében, hisz ott honvédelmi érdek volt a szabad rendű katonáskodó elem konzerválása. A székelyeket illetően az első ilyen törvény (a székely szabadságot romboló 16. századi törvények után) az 1608. szeptemberi X. tc. (ez korábbi helyzetükbe kényszeríti vissza a magukat jobbágyságra adott székelyeket). Ezt a Bethlen Gábor-kori intézkedések követik. A bevezető az 1619. májusi két törvény (a XVII. tc. felszabadítja az 1614. február-márciusi medgyesi országgyűlés óta jobbággyá tett székelyeket, és a továbbiakra eltiltja jobbágyságra vetésüket, még „capitalis és eriminalis dologban" is a fejedelem tudomásához mint feltételhez kötve ezt, és még a Bethlentől adományképpen nyert székely jobbágyok ügyét is felülvizsgáltatja: valóban hadban nem szolgáltak vagy jövevények voltak-e ezek, ahogy kérésükben jelentették a dolgot a fejedelemnek; hamis információ esetén ezeket is visszaadatva; a XVIII. tc. viszont jobbágysorban hagyja a medgyesi gyűlés előtt annak állt székelyeket). Az 1623. május-júniusi XVIII. tc. (a székely rendek panaszára) azt kívánja tisztáztatni: kik az ős jobbágyok? Ezt a sort folytatja az 1630. januárfebruári XLVIII. tc, amely megerősíti Bethlen Gábornak a székely jobbágyságot illető (1619-es) edictumát, de biztosítja a székely jobbágytartóknak, hogy az ős, illetve 1614 előtti jobbágyokhoz való jogukat bizonyíthassák. A kérdés a törvényhozás számára az 1633. április-májusi XXIX. tc-el zárul; aszerint ti. a székelyföldi ős és 1614 előtti jobbágyokhoz való jog bizonyítása a törvényhatósági tisztek előtt történjék, brevis processusszal, és az ítélet a fejedelmi táblára legyen fellebbezhető. A jobbágyságra vetett szász szabadrendűek eredeti helyzetükbe való visszahelyezése nem volt ilyen súlyú - és nem is hadügyi kérdés, még államkincstárinak is (adó) csak közvetett, de így is okot