Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

tettel azt is kikötve a törvényben, hogy a városok szükség esetén fogadják falaik közé a nemességet. Az ezek után már várható is, hogy a Bethlen Gábor halálát követő 1630. január-februári országgyűlés újra törvénybe iktatja az uniót (I. tc.). Az unió fogalma addigra már jócskán kibővül; nem egyszerűen a három natio összhangjáról, a többségi határozat kötelező' voltáról van szó, hanem a natiók jogainak megtartásáról, egymás sérelmeinek kölcsönös orvosoltatásáról is. Az unióeskü kötelezi letevőit a négy recepta religio gyakorlatának megtartására (a törvény még a vallásgyakorlatnál is fontosabb) és a rendek egyedeinek jogvédelmére is: ha ezeknek személyükben vagy jószágukban bántódása volna a fejedelemtől, és törvényhatósága pártolására sem nyert volna elégtételt, a törvényhatóság a többi törvényhatósághoz fordulhat, és azok együtt tegyenek panaszt. A fejedelmi tanácsnak pedig kötelessége, hogy a törvény szerint járjon el annak orvoslására. Az unió értelmében vár nota a hamis vádlóra vagy hamis vádak nyomán elrendelt intézkedések végrehajtóira is. A tc. az unió tízévente való megújítását írta elő, és az unióeskü formuláját is tartalmazza (büntető záradékkal végződött: az unióeskü megszegőire a nota büntetése vár). Az unió így a rendi jogok foglalatává, valamilyen rendi alkotmányfélévé lépett elő; más kérdés, hogy a következő években nemhogy megújításáról nem volt szó, de megtartásáról is csak a fejedelem jó tetszése szerint. Csak I. Rákóczi György halála után, a rendi visszaütés törvényszerű velejárójaként jön létre új unió, az 1649. január-márciusi I. tc. (az 1630-as törvény kis módosítással való megerősítése). Az 1657 utáni uralmi válságban kétszer is törvényt hoznak az unióeskü letételére: előbb Barcsai trónra léptekor (1658. novemberi IV. tc), aztán az 1660/61 fordulóján történt fejedelemváltozáskor (1660. decemberi-1661. januári X. tc). Az előbbi kiegészítője az 1660. júniusi IV. tc; ez a városoktól (a mcsterlegényektől, más szolgáktól, a külvárosiaktól is) és az erődített falvak tisztviselőitől és esküdtjeitől is unióesküt követel. 1674 őszén, Bánffi Dénes bukásakor ellenfelei szintén jónak látják kivenni az unióesküt a 18 éven felüli rendektől - az unió tartalma azonban 1630 óta (az 1649-es apró módosítástól eltekintve) nem változik. A rendek egészének jogait biztosító törvények további típusai azok, amelyek a három natio kölcsönös assecuratoriait cikkelyezik be. Ez történik 1661 júniusában (III. tc); ott egymás biztosításának a törvény szövegében nem jelölt tárgya a magyar és székely rendek befogadása a szász városokba. 1681 júniusában az V. tc. egymást kölcsönösen biztosítja a három natio egyetértéséről.