Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

V. A törvényhozás folyamata

ári IV. tc. még megakadályozza Homonnai Bálint fejedelemségét-egy évre rá Báthory Gáborét már nem. Az 1630 eleji, kibővített értelmű uniót I. Rákóczi György csak tetszése szerint tartja meg. A 4 recepta religio elvének nem kis sérelmével háttérbe szorítja az unitáriusokat. Arról szó sincs, hogy a törvényhatóságok közös akcióba kezdjenek (kezdhessenek) rendi jogok védelmére, hogy az uniót 10 évenként megújítsák. S ugyanez áll utódaira is. Az 1674-es ligatörvény még alkalmas a Bánffy Dénes megbuktatásának legalizálásához való hozzájárulásra, arra azonban nem, hogy nem egészen másfél év múlva tulajdonképpeni életre hívóit megvédje a ligába belekényszerült ellenpárt visszacsapásától. Arra már utaltunk, hogy a sérelmek orvoslására tett általános ígéretek többnyire teljesítetlenek maradtak. Az egyes natiók jogállását szabályozó törvények a magyar natióról alig mondanak valamit; a székelyekről már inkább, elsősorban a János Zsigmond- és a Báthory István-kori, majd az első nagy uralmi válság alatti háborgásai kapcsán; a szászokról voltaképpen csak jelentéktelen részleteket illetően. Az egyes rendek helyzetét szabályozó törvényekről sem lehet sokkal jobb véleményünk. A nemesi alapjogok a fejedelmi kor kezdetére már kialakultak - s mit tud ezekhez hozzátenni a fejedelemség másfél évszázada? Az una eademque nobilitas elvéből folyóan urak s nemesek jószágai terheinek azonosságát, sorozatos (s éppen ebből kitűnően kevés hatályú) törvényeket a nemesi házak kvártélymentességéről, két tc.-et a nemesek marháinak vecturára nem vihetéséről, néhány rendelkezést arról, hogy nemes nem kötelezhető tisztség viselésére (az Apafi-korban ezt már a falusbíróságra nézve is ki kell mondani), néhány, végül is igen kevéssé határozott intézkedést a salvus conductus jogáról, korábbi, bíráskodási mentességeik bizonyos megerősítéseit - s egy sor még ezeknél is jelentéktelenebb részletintézkedést - s néhány rendelkezést arról, hogy az egyházi nemesek jogai a többi nemesekével azonosak. A hajdúkról csak az 1614. február-márciusi gyűlés hoz nagyobb súlyú rendelkezést, a megye alá rendelve az Erdélyben lakókat s a nemességbe sorolva. Ad hoc intézkedés, pártharcok szüleménye a nagyurak hatalmaskodásai ellen hozott 1675. május-júniusi XVIII. tc. A városokban élő nemesség s polgárság viszonyát szabályozó törvények három város helyi ügyeinek rendezései. A székely szabad rendűek helyzetét összesen két törvény rendezi (azok közül is csak az 1592. áprilisi, a szolgálatra alkalmatlan új lófők lefokozása a jelentősebb). A közföldek használatát szabályozó két törvény is időleges jelentőségű, illetve visszaélés törlése. Az egyházi rendek helyzetét, jeleztük, nem elsősorban a törvények határozzák meg, hanem a felekezetükhöz tartó-