Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

V. A törvényhozás folyamata

A törvényanyag általános (formai) jellemzői közül a következőket emeljük ki: nagyfontosságú (vagy annak vélt) törvényeknél kimondják a törvény változhatatlanságát. így történt többek között az 1618. októberi vallásügyi törvény (I. tc.) esetében; az 1630. január-februári országgyűlés sietett perpetuum statútumnak nyilvánítani azt az intézkedését (VII. tc), hogy az akkorihoz hasonló súlyú adót többet nem vesznek magukra, és azt is (XV. tc), hogy a katonák ne lakjanak többé kvártélyban; valamint (XVI. tc.) a maguk dolgában úton járók ne erőltessék gazdálkodásra a lakosságot. így nyilvánítják örökös törvénnyé a Székely Mózes és társai erimen laessaejáról hozott 1633. augusztusi I. tc-et, az 1651. február-márciusi XXIV tc.-et a szászok törvénykezéséről, így hoznak az 1658. áprilisi gyűlésen örökös törvényt (I. tc.) Jenő és más végvárak át nem adásáról. (A várat kapitánya az év őszén feladja.) Örökös törvény az 1659. szeptember-októberi gyűlés VII. tc-e a kereskedés, bányaművelés szabadságáról, a haza fiainak járó salvus conductusról - hogy aztán az 1660. júliusi országgyűlés általában törölje el az 1659. szeptember-októberi törvényeket, azt azért kimondva, hogy a salvus conductusról új törvényt kell hozni. Alkotnak azonban örökös törvényt olyan politikailag súlytalan kérdésben is, mint az oklevelek törvényszakok és országgyűlések alatti publikáltatása (1633. áprilismájusi XXX. tc.) vagy a Váradon lakó sessionatus nemesek és városi polgárok viszályát lezárni szándékozó 1640. április-májusi XXVIII. tc (egy fejedelmi privilégium becikkelyezése). Más törvényeket viszont kifejezetten időleges érvényűeknek szántak. Ilyen az 1570. májusi VI. tc. az ügyvédi szómeghívásról (a következő országgyűlésig érvényes); az 1581. szeptemberi III. tc. a hatalmaskodási perek intézéséről (hatálya Báthory Kristóf temetéséig tart); az 1588. májusi V. tc. a jobbágykereső perek appellatióba bocsátásáról (a következő országgyűlésig hatályos). Az 1621. áprilisi III. tc. az erőszaktételekről stb. „álljon addig, míg az üdőhöz képest különbet végezhetünk felőle". Az időleges hatályú törvények zöme azonban az 1657 utáni időszakból való. Az 1659. február-márciusi VI. tc két évre rendeli a portus jövedelmét a török sarcba. A Barcsai és hívei ellen hozott 1661. április-májusi V. tc (az idegenbe a fejedelem és az illetékes tisztviselők tudta nélkül üzengetők, levelezők vagy oda szökés tervével gyanúsíthatok ellen) szintén csak „a mostani szoros állapotjában hazánknak" kellene érvényes legyen: hatálytalanítására csak 1666-ban került sor. Az Apafi-kor törvényei közül időleges érvényű az 1663. február-márciusi IV. tc. a fiscalis birtokok adózásáról („ez is peniglen csak ez mostani nagy szükségben és casusban értessék"); az az évi szeptemberi XIII. tc rendelkezése a forgalmi adóról, az 1671. október-novemberi XXI. tc.