Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

IV. Bíráskodás

alatt a dúlok, kóborlók közé keveredett papokra, deákokra, iskolamesterekre; a XII. tc. pedig azoknak a román papoknak a főispánok és királybírók által törvény szerinti büntetését (és az általuk okozott kár megtérítését) írja eló', „kik támasztók és égetó'k voltak ez országban". Az 1607. júniusi országgyűlés pedig az 1599 és 1604 közti dúlások kivizsgálását és büntetését rendeli el, XVI. tc.-ével rendkívüli bíróságot állítva fel (élén a fejedelem képében egy „fő személy"-lyel) az ilyen ügyek végső megítélésére (a bíróság eló'tt meg nem jelenőket proskripcióval fenyegetve); XVII. tc.-ével pedig az 1601. január-februári XI. tc.-et erősítve meg. Az 1609. októberi országgyűlés már a hajdúk ellen hoz ilyen intézkedést (X. tc.): a hajdúk által háborgatottak az ország törvénye szerint idéztessék meg őket, és az ítéletet hajtsák is végre (szükség esetén fejedelmi karhatalommal). 1611 októberében a Forgách Zsigmondokhoz álltak ellen hoznak törvényt (VI. tc.) dúlásaik, fosztogatásaik miatt: az ilyenektől (vagy orgazdáiktól) a feltalált rablott marha visszavehető. Gyújtogatok ellen egyetlen tc. intézkedik, az 1607. júniusi XLII.: a falvak égétől felkutatandók, brevis szerint büntetendők, és a károsultak ugyancsak brevis szerint elégítendők ki. Török földre csatázás Több törvény éle fordult viszont a török földre csatázok ellen. Az első ilyet eléggé kényes helyzetben hozzák az 1638. április-májusi gyűlésen: Bethlen István 1636. évi akciójának emléke még eleven, 1637ben a portára futottak okoznak gondokat. így érthető az 1638. április-májusi IV. tc. szigora: a török földre csatázok közül a residentiával bírókat a fiscalis director citáltassa országgyűlésre, és ott a nótára rendelt büntetés sújtsa őket (tamquam publicae pacis perturbatorem), a residentiátlanokat a kapitányok fogják, kergessék, büntessék, a hajdúvárosok Váradra vigyék be büntetésre a náluk szállásoló ilyen elemeket (különösen a váradi kapitány büntesse halállal e városok kapitányait, hadnagyait és esküdtjeit): a török földre csatázókat pártoló parasztokat a főispánok büntessék irgalom nélkül. 1649 márciusában (III. tc.) jónak látják megerősíteni az 1638-as törvényt. 1659 május-júniusában pedig a rendek kénytelenek a nemesi szabadságot is megszorítani ez esetben, minthogy a török (a fejedelmi propositio szerint) „csak egyáltalában kévánja az obedientiát": a török földjére csatázó nemeseket a vármegye tisztjei (vizsgálat után) fogassák el, és a megye ítélkezzék felettük (XIII. tc).