Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

IV. Bíráskodás

zálogos jószág miatt indult pereket és a fellebbezetteket utalva oda. Az 1597. április-májusi X. tc. a mezővárosok (mint község) által a nemes­ségen elkövetett erőszakot ítélteti meg a táblán. A főtörvényszék mű­ködésére vonatkozó általános rendszabályokkal később már csak a kor­szak végén találkozunk: az 1675. május-júniusi XII. tc. országgyűlés alatti táblai ülésszakot évente csak egyet engedélyez (akárhány ország­gyűlés is van az évben), az 1685. február-márciusi XIV. tc. (az előbbi intézkedésből folyó károkra hivatkozva) visszavonja ezt, azt rendelve, hogy a tábla minden országgyűléskor működjék (ha ti. a regalisban sze­repel a perek tárgyalása). BÜNTETŐJOG Hűtlenség, más súlyos politikai vétségek A büntetőjog továbbmunkálását szolgáló törvények közül első helyen a hűtlcnségi és más súlyos politikai vétségek megítélését szabályozó tör­vényeket ismertetjük. Az első, az 1542. decemberi, a haza veszélyére való összeesküvést vagy pártoskodást bünteti fő- és jószágvesztéssel (az elítélt javait Fráter György mint országos főbíró a vajdák korábbi hatás­köre szerint eladományozhatja, az általa nem adományozhatókról az uralkodó rendelkezzék). Az 1551. májusi törvény azokra rendel „érde­mük szerinti" büntetést, akik az előző évben részesei voltak az ellenség országra hozásának. Kifejezetten a nótáról intézkedik az 1557. februári törvény, ez esetben a székelyeknél is fő- és jószágvesztést rendelve, akár a magyar nemességnél. A kérdés Békés Gáspár 1573-as megugratásakor kerül újra napirendre: az az év októberi országgyűlés II—III. tc.-ével hűt­lenségnek nyilvánítja a pártoskodást, az ily célzatú bel- és külföldi leve­lezést, sőt az ily leveleknek még egyáltalán felbontását is. 1609 tavaszán - a hajdúk újabb, török támogatással való felzendülésének elejét veendő - határozzák nótát maga után vonó cselekménynek a fejedelem, ország, vármegye vagy váradi kapitány híre nélkül törökhöz küldést, menetelt és „maguk közt egymást esketést", az elmarasztalt azonnali kivégzését és jószágai konfiskálását rendelve (1609. április-májusi XI. tc). 1633 tavaszán Zólyomi Dávidnak van célozva az újabb notatörvény: akik a fejedelem személye, méltósága ellen és az ország „kárára, romlá­sára s veszedelmére ártalmas conjuratiót, öszve való kötölőzést csele­kednének", a közbéke megzavaróiként (ez a nota esetének számított) bűnhődjenek (1633. április-májusi X. tc). Az év augusztusában újabb hasonló törvényt kell hozni, most elsősorban Székely Mózes és társai

Next

/
Thumbnails
Contents