Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

IV. Bíráskodás

IV. Bíráskodás A BÍRÁSKODÁS ÁLTALÁBAN Az igazgatás harmadik fő ágát, a bíráskodást szabályozó törvények ismertetését is az e kérdéskört általában szabályozó rendelkezések bemutatásával kezdjük. Olyan határozatokról van itt szó, mint az 1578. április-májusi VI. tc. („az igasság minden szemíl válogatás nélkül elő mehessen"); az 1606. áprilisi VII. tc. (a hatalmaskodások, „eltörhetetlen injuriák" szűnjenek meg, a bíráskodás az érvényes törvények szerint folyjék); a székelyek konkrét panasza kapcsán létrejött 1614. február-márciusi XXXVI. tc. (mindenkit az illetékes bíró előtt keressenek meg perrel - kivéve a városokban tetten érteket); és ennek 1605. évi megerősítése (szeptember-októberi XXX. tc); a törvénykezés biztonságának megóvását a fejedelem feladatává tevő (és az ezt megzavarókat mint a közbékesség megrontóit nótával fenyegető) 1615. szeptember-októberi VIII. tc. és végül a már sokszor jellemzett 1649. január-márciusi országgyűlés 2. tc.-e (IV. tc: a törvénykezés rendje a fiscus tisztjeire is érvényes legyen, V. tc: executorokat csak az ország rendes bírái által hozott ítéletekkel lehessen kiküldeni, törvénytelen perfolyamatot ne engedélyezzenek). BÍRÓI SZERVEZET, FELSŐBÍRÓSÁGOK Bővebb ennél azoknak a törvényeknek a csoportja, amelyeknek tárgya a bírót szervezet, a felsőbíróságok szervezete, működése, illetékessége. A bírósági szervezettel általában elsőnek az Izabella és János Zsigmond visszatérte utáni 1556. november-decemberi országgyűlés foglalkozik, bírák, ítélőmesterek, táblai ülnökök, fiscalis director választását írva elő (az uralkodók által való fizettetésüket rendelve el). Az 1557. februári gyűlés azt a követelményt állítja az Izabella által kinevezendő ítélőmesterekkel és táblai ülnökökkel szemben, hogy azok törvénytudók