Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

szorgalmazza az 1558. március-áprilisi törvény is, az uralkodókra bízva kiválasztásukat; erre azonban nem került sor. Izabella és János Zsigmond még az 1558. szeptember-októberi országgyűlésen is csak azt ígérte: a következő gyűlésig megteszi ezt. A kolozsmonostori konvent levéltárában azonban még 1560 márciusában sincs requisitor, a rendek akkor törvényben sürgetik beállítását János Zsigmondtól - látható eredmény nélkül, mert 1561 novemberében még ugyanezzel kell előállniuk, mire az uralkodó és a tanács úgy dönt, hogy a konvent levéltárát Gyulafehérvárra kell szállítani, és ott kezeljék az eddigi requisitorok. Az egyesítés azonban láthatólag elmarad, mert az 1563. júniusi gyűlés már a kolozsmonostori requisitor (János deák, Kolozs megye jegyzője) felesketéséről, melléje iratkeresésre egy kolozsvári esküdt polgár beállításáról és az iratkeresési és kiállítási díjakról rendelkezik. 1565 januárjában azonban ismét a konventi levéltár Gyulafehérvárra való vitelére születik törvény, és a fejedelem nemcsak requisitorok kiválasztására kap felhatalmazást, hanem rá hárítják ezek fizetését is - ezzel még inkább fejedelmi szerveknek nyilvánítva e levéltárakat. A Fehérvárra való költöztetés megtörténtének ismét nincs nyoma. Végre rendelkezés történik viszont a váradi káptalani levéltár őrzéséről és kezeléséről (1566. november-decemberi XIX. tc): az országgyűlés Kanisai János és Foris papokat választja requisitorul, még egy személy és a megye nótáriusa melléjük adását írva elő - kinevezésük kiadását azonban a fejedelmi kancelláriáid hagyja, és a fejedelemre fizetésüket is. Innen azonban még majd egy évtized, míg a három hiteleshelyi levéltár helyzetét a rendek megnyugtatóan kialakultnak látják: 1570 májusában még újra felszólítják János Zsigmondot, hogy a kolozsmonostori konvent levéltárába állítson requisitorokat, és deputáljon nekik jövedelmet. Az 1571. november-decemberi gyűlés pedig maga választ kolozsmonostori requisitorokat, felesketésüket és fizetésüket azonban ismét a fejedelemre hagyva. (Amellett - XXX. tc.-ével - új pecsétet adat a fejedelemmel a váradi káptalannak - annak jelen pecsétje köriratán még János Zsigmond neve szerepelvén.) 1573 májusában újabb törvény a konvent levéltáráról: a fejedelem nevezzen ki oda három requisitort, fizetést is őadjon nekik (V. tc). 1574 januárjában pedig már neki mondanak köszönetet a gyulafehérvári káptalan és a kolozsmonostori konvent levéltárába requisitorok kinevezéséért és fizetésükért. Ügy tűnik: a hiteleshelyi országos levéltárak gondja már kizárólag a fejedelemé. Ezt a fejlődést még megszakítja az 1575. július-augusztusi törvény (XIII. tc): a rendek a gyulafehérvári káptalani és kolozsmonostori konventi levéltárba requisitorokat választanak. Felesketésük és fizetésük azonban ekkor is a fejedelem feladata.