Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

vámhelyek kiváltságait, szüntesse meg a jogtalanokat, és a régi szokás szerint rendelje el a vámszedés módját; ezt a rendelkezést ismétli az az évi szeptember-októberi törvény is annyi változtatással, hogy kifejezetten az alispánokat adja az ítéló'mesterek mellé; az 1559. júniusi törvény ismét közelebbről meg nem határozott személyekre bízza (az ítélőmester mellett) e feladat teljesítését. A későbbiekben is találkozunk néhány ilyen vizsgálatot elrendelő törvénnyel. Az 1600. júliusi XXV. tc. az ispánokat rendeli ki a vámok megvizsgálására (Vitéz Mihályt is felszólítva: adja melléjük emberét), Mihálynak való jelentéstételre kötelezve őket; a vámok birtokosai is produkálják kiváltságlevelüket, és Mihai döntsön: hol engedélyezi vám fenntartását. Az 1622. szeptember-októberi VII. tc. négy biztost küld ki vámhelyek megvizsgálására és a fejedelemnek való jelentéstételre (egyben egyes vámhelyek birtokosait is felszólítva kiváltságaik felmutatására). 1635-ben a Bihar megyei vámok megvizsgáltatását rendeli el az országgyűlés: a fejedelem adománya vagy megye engedélye nélkül emelt vámokat rontsák le. Az 1650. márciusi VI. tc. a hátszegi földesurakat és Karánsebes városát szólítja fel (a következő országgyűlésre) vámkiváltságuk productiójára. Jó néhány törvény rendeli cl a vámhoz tartozó híd, töltés, odavezető^/ karbantartását: az 1578. április-májusi XXIV. tc. (akinek vámja van, a hidat és töltést csináltassa meg, mert az utasoknak a híd vagy töltés hibájából származó kárát ő viseli) és az ezt lényegében megerősítő az évi októberi VIII. tc, a más vonatkozásban már említett 1635. május-júniusi XXXIV. tc. (a vámtartó földesurak - a vámjog elvesztésének terhe alatt - tartsák karban hídjukat); az 1650. márciusi XXI. tc. (amely falu határán vám van, az tartozzék az utat csinálni), az 1667. január-februári XVII. tc. (a barcasági út- és hídvámvevők gondozzák ez utakat és hidakat) s végül az 1670. februári X. tc. (a vámhcllyel bírók útra-hídra gondot viseljenek). A vámügyi törvények további fontos kategóriája a mentességeketrögzítőké. Általában foglalkozik az ilyen mentességekkel az 1671. novemberi XX. tc: a vámmenteseken vámot vevő (és a szegénységen is „illetlen exactiókat cselekvő") vámosok 12 Frt bírságot fizessenek. A vámmentességet tárgyazó törvények nagy többsége azonban a nemesi mentességekről szól. Az 1589. októberi V. tc. a Körös útján ki-bejáró nemességet mentesíti a vámtól a maga szekerén és marháján vagy egyébként, de nem kereskedésre szállított holmi után. 1601 elején (január-februári XVIII. tc.) újra kimondják a nemesség vámmentességét a háza szükségére szállítottak után, de egyben a vámost is biztosítják az őt illetőről: a nemes cédulát adjon fuvarozó jobbágyának vagy béresének a rakomány háza szükségére viteléről, és ha a jobbágy a holmiját