Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

A felsoroltakon kívül még egy egyedi intézkedés tartozik az árszabályozási törvények kategóriájába: az 1675. május-júniusi XXI. tc. (ha a következő országgyűlésig az árak nem csökkennek, árszabályozást kell készíteni). A kereskedelmi vonatkozású törvények egy további csoportját a mértékek meghatározásai teszik. Az első ilyen törvény az 1549. decemberi XVII. tc: a mázsa, font, rőf és köböl a kolozsvári mértékhez igazodjék, a bor mértéke a szász veder legyen. Az 1558. szeptember-októberi országgyűlésen csak arra születik törvény, hogy Izabella országában egységes font, rőf és köböl járjon (csak a köbölnél jelzik: az a kolozsvárihoz hasonló legyen), és e törvény alaprendelkezését újítja meg az 1559. júniusi törvény (a pintet is belevéve a felsorolásba, és az 1556. november-decemberi országgyűlésnek egy - törvénybe nem került - határozatára hivatkozva). Ezekhez képest részintézkedés az 1569. júniusi gyűlés törvénye: a városokban a halat és rákot fonttal adják „igaz ára szerént". Helyi mértékhamisításnak kíván véget vetni az 1577. októberi VIII. tc: az illetékes főispánok adjanak kolozsvári pecsétes vékát a dési és tordai bírák kezébe, és e városok büntetés terhe alatt azzal éljenek. Az 1578. április-májusi XVIII. tc. újra általános szabályozást hoz, de most már helyi sajátosságok fokozott figyelembevételével: a magyar és székely natio területén a kolozsvári köböl és mázsa legyen érvényben; a szászoknál a szebeni köböl; a kolozsvári ejtel egész Erdélyben legyen használatos, a sing, font „és egyéb efféle mérték" is egységes legyen (a törvény erről közelebbit nem mond). A Partiumban külön mértékek maradnak: a borra a budai pint, a gabonára a váradi becsű. Ezt a törvényt erősíti meg lényegében az 1588. decemberi XXV. tc azzal az eltéréssel, hogy a Partiumban csak Váradon és Biharban hagyja meg a külön gabona- és bormértéket, Krasznában és Közép-Szolnokban az erdélyi megyékéhez igazítja. Hosszú szünet után újra részintézkedés folytatja a mértékügyi törvények sorát: az 1609. április-májusi XXII. tc a krassaiakat és segesváriakat kötelezi rá (minthogy azok önkényesen megnagyobbították a köbölt), hogy a régi köböllel mérjenek. Az 1613. májusi országgyűlésnek Dést és Besztercét kell arra köteleznie (IX. tc.-ével), hogy a kolozsvári ejtellel és vékával éljen. A Bethlen uralma elején felcsapó nagy rendi hullám idején a korábbi törvényeket tartják szükségesnek megerősíteni (XXXVIII. tc); ez történik lényegében az 1615. májusi XX. tc-el is a kolozsvári köböl és ejtel általános használatának becikkelyezésével. Az 1620-as évek első fele igen produktív e tekintetben. Az 1622. májusi XI. tc. szerint a városok mutassák be Fejérvárott felülvizs-