Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

rákkal együtt dolgozzák ki a limitatiót. Az 1571. november-decemberi gyűlés pedig (XXVII. tc.-ével) úgy dönt, hogy a fejedelem küldjön Szebenbe biztosokat, azok ott a városok bírái, a mesteremberek és kereskedők (e két utóbbi kategóriánál nyilván képviselőik) közreműködésével vizsgálják felül a legutolsó árszabást, szükség esetén módosítsák, a fejedelem és tanácsa vitassa meg ezt az összeállítást, és hirdettesse ki. Erre a törvénycikkre hivatkozással hatalmazza fel az 1591. novemberi XXXI. tc. a fejedelmet: küldje karácsonyig főemberét Szebenbe, és ott „az akkori mód szerint" készítsenek új árszabást. Az 1599. novemberi országgyűlés (II. tc.-ének egy rendelkezésével) Mihai Viteazult hatalmazza fel a búza árának meghatározására. Az 1668. január-februári XXXII. tc. szintén a fejedelem és tanácsa gondjává teszi biztosok kiküldését a korábbi árszabások felülvizsgálatára és új limitatio összeállítására. Ritkább az az eset, amikor maguk a rendek bocsátanak ki biztosokat az árszabályozás munkájának elvégzésére. Az 1627. áprilisi VI. tc.-ben találunk erről említést (minthogy a rendek úgyis biztosokat küldtek ki a görögök és anabaptisták árui árának szabályozására, ezek az élés tyúk, lúd stb. - árát is szabják meg) és az 1683. februári XII. tc.-ben (ez számos tanácsúrból - Rhédei Ferenc, Teleki Mihály, Bethlen Gergely és Elek, Székely László, a szász comes - és a két ítélőmesterből - Mikes Kelemen és Alvinczi Péter - álló bizottságot küld ki árszabástervezet kidolgozására s a rendek elé terjesztésére). Gyakrabban történik az, hogy az országgyűlés helyi igazgatási szervekethatalmaz fel az árszabályozás elvégzésére. Az 1572. májusi V. tc. azzal halasztja a következő országgyűlésre a limitatio ügyét, hogy a városok polgármesterei, bírái és tanácsai addig akadályozzák meg az árdrágítást, „sőt jó intézés szerént, az mennyiben lehet, mindent meg mértékeljenek". Az 1573. májusi gyűlés azonban (VI. tc.) újra a városi és mezővárosi tisztekre bízza az árszabályozást. Az 1578. áprilisi XXIII. tc, a bőrárak országgyűlési szabályozásának folyományaképpen, a királybírák, polgármesterek és céhmesterek feladatává teszi a bőráruk árának szabályozását. 1665 májusában (XII. tc.) ismét csak a városok tisztjeinek lesz a kötelessége (becsületük és tisztük elvesztésének terhe alatt) a helyi árszabályozás. A két előbbi típus kombinációja az az eset, amelyben az országgyűlés által kiküldött biztosok és a helyi igazgatási szervek (meg a céhmesterek) együttes feladatává teszik a rendezést (1609. április-májusi XIV. tc). Néhány törvény intézkedik az árszabás betartásának ellenőrzéséről; az 1556. áprilisi (a városi elöljárókra bízza az árszabás betartását, míg országgyűlés nem hoz új rendezést); az 1569. júniusi törvény (azon megyék ispánjai, amelyekben az egyes városok jószágai