Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

ról is intézkedik, hogy a főispánok közmunkával hozassák rendbe az utakat, eltüntetvén a „gonosz árkokat és sárokat". Az 1634. januári V. tc. az utak elrekcsztését tiltja el 12 Frt büntetés terhe alatt nemesnek és jobbágynak egyaránt. Az 1668. január-februári XVI. tc. a rikai út megcsináltatását követeli az ottani birtokosoktól (a vámhely eltörlésével fenyegetve őket). Az 1670. decemberi országgyűlés útépítési okból küld ki biztosokat (többek között Bethlen Gergelyt és Miklóst) a héjasfalvi és sárdi malmok gátjainak szemrevételezésére (hogy ti. melyiknek építése teszi „akadályossá" az országutat). Az 1675. november-decemberi országgyűlés külön tc-el (X.) teszi Belső-Szolnok megye feladatává az onnan Magyarország és Máramaros felé vezető rossz utak kijavítását. A hídépítésre vonatkozó törvényanyag már bővebb, de néhány kivétellel szintén ilyen egyedi rendszabályokból áll. Az első hídépítési törvény, az 1588. decemberi XXXIV. tc. még általánosabb jellegű: a helységek mindenütt építsenek hidakat a határukban levő „sárokra, gonosz utakra, vizekre", a törvényhatósági főtisztek más falvakat rendeljenek oda segítségül; az 1594. februári XXI. tc. is általánosságban teszi a főispánok és bírák kötelességévé a hidak építésére való gondviselést, és lényegében ezt ismétli meg az 1594. májusi XVIII. tc. is, azzal toldva meg: a tordaiak építsék meg az Aranyos hídját (amely aztán az elkövetkező évszázadban annyi vitára, villongásra adott okot). Az 1599. márciusi XXIV. tc. már egészében egyedi rendelkezés (Marosvásárhelyt építtet hidat a Maros középső ágán, a szomszédos nemes birtokosokat is segítségre szólítva). Szokatlan arányú produkciót mutat fel e téren az 1607. júniusi országgyűlés: négy törvényt. A XLIII. tc. általános jellegű (a főispánok csináltassák meg a hidakat - ahol a falvak elpusztultak, a környékbeliekkel; a vámos hidat a vámtartó hozassa rendbe - az év Szent Mihály napjáig), a többiek egyediek (XLV. tc: minthogy a bonchidai híd elpusztulása a kolozsi és széki aknát károsította meg, és korábban is a széki kamaráról rendeltek sót építésére, a fejedelem most is onnan deputáljon; XLVI. tc: a szalárdi híd elpusztulása Bihar megyének és az országnak egyaránt káros lévén, megépítendő; XLVII. a Kék Kalló vizén Bánffy Dénes csináltassa meg a hidat, a fejedelem pedig engedjen neki oda vámot). Az 1622. szeptember-októberi VIII. tc Hunyad megyét kötelezi a Németi melletti fontos Kaján-híd (országúté, fejedelmi bányákhoz visz) helyreállítására, 1633-ban viszont (az április-májusi XXVII. tc-el) a solymosi vámot kötelezik rá, hogy egészen a Kaján torkáig csináltassa meg a hidakat (1638-ban azonban, az április-májusi XXXV. tc-el újra ki kell mondani: aki a Kajántorokban a vámot szedi, az a vámhely elvesztésének terhe alatt tartozzék megépí-