Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

biakat kell megemlítenünk: az 1556. november-decemberi törvény (a kincstartói tisztség nem töltendő'be, nagyon költséges lévén), az 1558. júniusi törvény (ez, a „kincstartó" elnevezés kerülésével, éppen az összes kincstári jövedelmek kezelését irányító személy kijelölését várja el Izabellától; ez a főtiszt vezessen számadásokat, és évente egy-két ízben számoljon el az uralkodóknak - ne önállósítsa magát Fráter György módjára). Innen kezdve azonban 1630-ig nincs szó a kincstartó tisztéről. Akkor, Brandenburgi Katalin 1626-os conditióinak értelmében, kincstartót is kell választani (1630. január-februári IX. tc: a fejedelemasszony, választási feltételeinek megfelelően, a tanáccsal együtt válasszon kincstartót; az a gubernátor és a tanács határozatából eszközöljön kifizetéseket). Hogy azonban itt másról is szó volt, mint korábbi rendelkezések végrehajtásáról, azt ugyanez országgyűlés XXII. tc.-e jelzi (amely eltörli a fejedelmi jövedelmeket addig kezelő praefecturát, „mivel szegény hazánk szabadságának nagy romlására volt", és törvény ele állíttatja az akkori praefectust). A kincstári igazgatás azonban a további évtizedekben is a praefectus kezében marad. A kincstartói tiszt betöltésének kérdése csak a második nagy uralmi válság idején merül fel - akkor is először Barcsai kínálja meg ezzel a rendeket, és azok nem mernek élni ezzel a lehetőséggel, utána pedig az 1662. márciusi országgyűlés nem talál „főkomornikot" (főrend nem akarja számadással felvenni), és költségesnek is találja a tisztséget - úgyhogy a fejedelmi praefectusra bízza (a XVIII. tc-el) az országos jövedelmek igazgatását. A két fel nem használt lehetőség után egy végrehajthatatlan végzés, az 1678. február-márciusi országgyűlésé: Haller János kincstartóvá választása - Haller ti. Béldi pártjának egyik ismert vezetője, és ha nem menekül is vele a portára, hatalmat ekkor már nem engednek a kezébe. A fiscalis director tisztével (azokat a törvényeket nem számítva ide, amelyekbe a director említése csak akként kerül elő, hogy az tiszte szerint járjon el büntetések végrehajtásában stb.) két 16. század végi törvény foglalkozik: az 1588. decemberi XX. tc. (a director a fejedelem „dolgainak gondviselője", a fejedelmi táblán perekben beterjesztett oklevelek azonban ne kerüljenek az ő kezébe) és az ezt megerősítő 1591. novemberi XXXIII. tc. (az márkifejezetten arról beszél: a director „csak az ő tisztiben" járjon el). Mikor János Zsigmond 1567 szeptemberében a sókamarák jövedelmének megfogyatkozásáról üzen a rendeknek, azok országos sókamara-felügyelői tisztség létrehozását javasolják. Ez nevezzen ki az egyes kamarákhoz tisztviselőket, feleljen a kamarák működéséről is (anyagilag is, tehát ne „szegény legény" legyen). Az uralkodó adja ki ennek „az sóvágásnak igaz mérték szerént való formáját" (a hivatalos kősómértéket).