Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

Közmunkaügy A hadügyi törvényekéhez kapcsolódik jórészt a közmunkaügyiek csoportja. A végvárak építését tárgyazó törvényekről szólva, már említettük egy részüket, azokon kívül még számos más törvény rendel közmunkát az egyes végvárakhoz. A két Rákóczi György korában pedig általános gyakorlat a közmunka megváltása. A többi közmunkaügyi törvények száma nem nagy. Altalános jellegű vagy legalább bizonyos területek helyzetét szabályozó sem sok akad köztük. Az első ilyen, az 1618. áprilisi XII. tc. azt mondja ki: ha a fejedelem számára deszkát stb. szállítanak, annak „száma és neve" legyen írásban, hogy a fejedelem szolgái ne követeljenek más szolgálatokat. Az 1629. áprilisi III. tc. azzal ígéri meg a gratuitus latort, hogy az olyan időben legyen, amikor a szegénység marhája már füvet ehet. A további általános érdekű törvények egy kivételével a rendi megmozdulásokhoz kapcsolódnak: az 1630. január-februári országgyűlés IV. törvénycikkével a Székelyföldön eltörli a közmunkát; az 1649. január-márciusi gyűlés XXV. tc.-ével a máramarosiakat mentesíti a fenyőfa- és gerendaszállítás alól; a XXXVII. tc-el pedig a szászokat az ember- és szekérbeli segítségadástól (minthogy azok közmunkaváltságot fizetnek). 1671 őszén (november-decemberi XVII. tc.) a szekérszerességet törlik el „in perpetuum" Gsík-Gyergyó-Kászonszékben. Altalános jellegű még az 1682. február-márciusi VIII. tc: az 1657 óta Görgény, Szamosújvár és Déva uradalmából elidegenített birtokok után tulajdonosaik teljesítsenek közmunkát. Külön kell foglalkoznunk a Gyulafehérvár építésére közmunkát rendelőtörvényekkel. Itt ti. nem végvárról van szó, még csak nem is olyan, területeket vagy fontos útvonalakat fedező nagy fiscalis várakról, mint Szamosújvár, Görgény, Déva, Fogaras, hanem a fejedelmi székhelyről, amelyről az első nagy uralmi válság idején eléggé kiderült, hogy nem védhető - és alaposan el is pusztult. Újjáépítésére Bethlen Gábor idején születnek sorozatos törvények: az 1614. február-márciusi VII. tc. (a rá való adózáson túl kapunként egy ember, öt kapunként egy négyökrös szekér egy hónapra kiállítása ottani munkára), az 1615. májusi VI. tc. (az 1614-es restanciák felhajtatása; újat egyelőre nem ajánlanak) és a szeptember-októberi IV. tc. (10 kapunként egy négyökrös szekér és hat ember állítandó ki három hétre; a fejedelem az emberekkel jól bánó pallérokat állítson melléjük); az 1620. áprilisi VI. tc. (a kőhordásra és mészégetésre tíz kapunként egy négyökrös szekér és három gyalog ember odaküldése két hétre; tovább ne tartsák ott őket, más célra ne használják fel, és ha odaérkeztek, ne várakoztassák hiába