Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

foglalkozik (az ilyen személy szerezzen állapotáról hites bizonyítványt törvényhatósága fótisztjétol, azzal mentheti magát). Egy tc. tárgya egy különleges helyettesítési probléma: a hódoltsági nemeseké

: (1611. áprilisi X. tc: ezek négyen egy jó puskást küldjenek maguk helyett). Törvények egy másik nagyobb csoportja tárgyazza a hadkiállítással kapcsolatos mulasztások, visszaélések esetén való eljárást. Első' helyen a hadkiállítást elmulasztók elleni rendelkezéseket említsük: az előbbiekben már érintetteken túl az 1595. április-májusi XXIII. tc.-et (a magyar és szász városokban élő nemesek se legyenek mentesek a hadba meneteltől - a fejedelem és az ország számára való más szolgálattól - jószágvesztés terhe alatt) és a XXVII. tc.-et (minthogy egyes tanácsurak jószága sem zsoldost, sem huszadot nem ad - élést sem -, a fejedelem kényszerítse ezeket, személyválogatás nélkül, a többi rendekkel egyenlő teher viselésére); az 1596. júniusi II. tc.-et (a huszad katonaság ki nem állítóin az ispánok 12 Frt-ot dúljanak, és intsék azonnali küldésükre, ha egy hét múlva nem küldték el hadaikat, 24 Frt a dúlás mértéke, az újabb figyelmeztetés semmibevétele pedig jószágvesztést von maga után), az 1598. augusztusi törvényeket (I. tc: a hadba nem vonultakon - ha a törvény kihirdetése után nyolcadnapra nem jelennek meg a táborban - 100 Frt-ot dúlhatnak az ispánok, az egyházi nemeseken 12-t; IV. tc. (a különböző színek alatt - pl. birtokukat színleg elzálogosítva - a hadból távol maradók büntetése az I. tcben jelzett, ha ezzel sem gondolnak, jószáguk is elfoglalható); V. tc: (a helyettest nem állító szolgáló nemes - mint fennebb is jeleztük szintén 100 Frt-ig dúlható). Az az év október-novemberi III. tc.-et (az akkori hadjáratból indokolatlanul távol maradó nemesek jószágait az ispánok és királybírák foglalják le, és jegyzéküket terjesszék a fejedelem elé, az döntsön aztán visszaadásukról vagy másoknak adományozásukról). Mikor azonban a fejedelem e törvény értelmében büntetést ró az indokolatlanul távol maradókra az 1599 márciusában egybegyűlt rendekből, azok (az V. tc-ben) kegyelmet eszközölnek nekik, ugyanakkor (a IV. tc-el) ismét a hadból távol maradók ^^jószágainak elfoglalását írják elő. Innen egy jó évtized szünet van az ily törvények hozatalában; csak az 1611. áprilisi országgyűlés hoz törvényt a havasalföldi hadjáratból elmaradtak ügyében. A fejedelem addigra már elfoglaltatta és eladományozta birtokaikat; a rendek felterjesztéssel éltek mellettük, és Báthory Gábor engedett: akik a vétkesek közül az elkövetkező hadjáratban „úgy viselik magokat, az mint illik", visszakapják jószágukat (IV. tc). Hosszú szünet után az 1634, május-júniusi országgyűlés rendelkezik