Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

kön; a csoportosan dúló, kóborló hajdúk hadnagyát elfogván akasszák fel, a közlegényeket pedig fosszák meg és börtönözzék be. Alig van vége a Bocskai-szabadságharcnak, ismét hajdúellenes intézkedéssel találkozunk: az 1607. júniusi XIX. tc. a „dúló, fosztó, kóborló" szabad hajdúknak az országból való kiűzését és kiirtását írja eló', és még a szabad hajdú nevezetét is eltörli; a fejedelem hópénzes szolgát tartson, a hajdúkapitányok vagy -hadnagyok proskribálandók. Rákóczi Zsigmond rövid uralmát azonban hamarosan Báthory Gáboré váltja fel, amely az utolsó rövid szakasztól eltekintve hajdúuralom; így érthető' az 1608. szeptemberi XIII. tc. is: a hajdúk (és a közébük állt nemesek, végbeliek stb.) az az év május 3 l-e előtt elkövetettekre (ugyanúgy, ahogy Magyarországon) amnesztiát kaptak. Még az 1611. áprilisi országgyűlés is csínján bánik velük: a fejedelemtől kér rendeletet a hajdúgenerálisnak és tisztjeinek a hajdúk fegyelemben tartására („járjanak úgy, mint országunk őtalmazó vitézek" - V. tc); eltiltja nemesek és katonáskodó székelyek hajdúk közé állását (VI. tc); fejedelmi intézkedést követel a hajdúk közé állt jobbágyok, szegődött szolgák és hópénzesek visszaadatására (VII. tc). Nagy András bukásával azonban a hajdúuralomnak vége, a hajdúk helyzete a továbbiakban már szabályozott, hadakozásukat is egyetlen további tc. rendezi, az 1626. május-júniusi III. tc. (a Bocskai adta szabadsággal élő és azóta közébük telepedett, fegyverrel szolgáló hajdúk maradjanak helyben, a fejedelem mielőbb írassa össze őket, a továbbiakban ne fogadjanak be közébük jobbágyot). A másik ilyen különleges kérdés az 1575/76-os állandó mezei sereg ügye. A dolog szükségét Báthory István lengyel királlyá választása adja: Erdély a kényes helyzetben méltán tarthat császári beütéstől. így jön létre az 1575. decemberi III. tc. (váratlan támadás ellen Kolozsvárott őrsereget kell tartani, a magyar natio 100 gyalogot, 100 lovast, a székelyek 200 gyalogot, a szászok 300 gyalogot adjanak oda 1 hópénzzel - a továbbiakban a fejedelem saját kincstárából fizesse őket- a fejedelem maga 200 lovast és 100 drabantot küldjön udvari népéből Kolozsvárra, ezek parancsnoka legyen az egész őrseregé is). Az 1576. január-februári országgyűlés még, második hava kitölte után, haza akarja szállíttatni a kolozsvári őrsereget (támadás esetére jobbágyaik Vi6-ával vagy egészével való felkelést ígérve), és erre feltehetően sor is kerül, pár hónap múlva azonban újabb vészjelek: birodalmi gyűlés, császári mustra „ide alatt", úgyhogy az 1576. májusi gyűlés (III—IV. tc.-ével) újra felállítja a „praesidium"-ot (most a magyar natio 300 lovast és 100 gyalogot, a székely 300 lovast, a szász 400 gyalogot ad). Az 1576. októberi II. tc. újra megszavazza az őrsereg fenntartását (a májusi tc.-ben rendelt mértékben); az állandó mezei sereg fenntartása azonban (ti. a nem fejedelmi me-