Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

meg az egész parasztnép fegyverbe hívásáról. Ilyen (a már említetteken kívül) az 1545. áprilisi törvény (a helytartó és az ő rendeletére a főispánok szükség esetén az egész köznépet felvehetik), az 1548. májusi IV. tc. (a natiók által tartandó 2-2000 fő mellett az egész jobbágynép fejenkénti felkelésre tartandó készen) és az 1556. augusztusi törvény (a rendek a köznéppel együtt legyenek készen a felkelésre). Az 1557. novemberi tábori országgyűlés a dicitált parasztság felét hívatja fegyverbe (ki ahogy fel tud fegyverkezni, úgy jöjjön, puskával, íjjal vagy lándzsával). 1576-ot és az 1590-es éveket illetően a már elmondottakra utalunk. A had kiállítás módjának szabályozásai közé tartoznak azok a tc.-ek is, amelyek az egyes natiók által állíttatnak ki bizonyos számú hadat. Ez a kivetési gyakorlat az 1540-1550-es években sűrűbb. Mindjárt a korszak legelső törvényei, az 1540. augusztusi II. tc, úgy rendelkeznek, hogy a három natio 3000 főt tartson a főkapitányok mellett (a magyarok portánként adóznak e célra, a szászok hópénzt adnak, a székelyek, szokásuk szerint, maguk közül állítják ki az 1000 katonát). Az 1543. februári törvény 5-500 zsoldos tartására kötelezi az egyes natiókat (a portális hadon kívül). Az imént említett 1548. májusi IV. tc. 2-2000 főnyi had tartását várja az egyes natióktól. Erről a 6000-es seregről rendelkezik az 1549. decemberi XV. tc is, és annak intézkedését újítja meg az 1550. februári IX. tc. és (Petrovics Péter visszatérte után) az 1556. augusztusi törvény is (a rendek adót szavaznak meg tartásukra, és a helytartót hatalmazzák fel a hadfogadásra). A későbbiekben ez a szokás csak a szászoknál állandósul (náluk ez felel meg a portális katonaságnak). Csak 1562 novemberében történik meg az, hogy a rendek, a fejenként és jobbágynépük Vi6-ával való felkelés helyett (azt rosszul fegyverzettnek és lassan összegyűjthetőnek ítélvén) a magyar és székely natio részéről 5-500 lovas, a szászoktól ugyanannyi gyalog kiállítását határozzák el. Rendkívüli esetnek számított e téren az 1606. évi törvényalkotás: az áprilisi III. tc. (a székelyek megígérik a 2-2000 lovas és gyalog kiállítását, a szászok is 1000 lovasét, a megyék csak arról beszélnek, hogy igyekezni fognak 5-500 lovast és gyalogot kiállítani) és a júliusi II. tc. (ez a magyar natio 5-500 lovasának és gyalogjának részletes kivetése). Külön kell itt említeni a magánhadseregek közcélra tartását előíró törvényeket: az 1540. augusztusi VIII. tc-et (a püspök tartson hadat jövedelmeiből, különben elveszik tőle ezeket) és az 1542. márciusi törvényt (akik régi szokás szerint hadat tartanak az ország védelmére, a jövőben is tartsák).