Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

decemberi kiűzésének és az ugyanakkor hozott többi katolikusellenes rendszabálynak. Innen kezdve azonban nincs szó az adó megtagadásáról, legfeljebb az összeg körüli alkudozásról - és mint annak maximumáról, arról, hogy az 1678. októberi országgyűlés (előzőleg megszavazva a török adót és a várőrségek tintására szükségeset) nem hajlandó hozzájárulni a fejedelmi állandó mezei sereg tartásához (Apafi a liga 1674-es akciójára és Béldi 1677/78. évi felkelésére hivatkozik itt, és arra, hogy a végekre is gyakran kell segítséget küldenie), hanem a vöröstoronyi harmincadot szereztetné vissza a fejedelemmel, hogy jövedelmeit e célra lehessen fordítani (LIII. tc). A rendi pénztár kérdését már az eddigiekben is több ízben érintettük. Alapjait az 1593. szeptemberi országgyűlés rakja le a nagy rendi előretörés legerőteljesebb szakaszában. Az 1593. szeptemberi III. tc.ben kivetett rendkívüli adóról már szólottunk, ez az adó a rendek által választott conservatorok kezéhez szolgáltatandó. A három conservator: Kendi Gábor (Sándor unokatestvére) a magyar natióból, Siger János a székelyből és Huet (Süveg) Albert a szász universitasból. Ezek esküt kell tegyenek rá: a kezelésük alá tartozó pénzből csak a fejedelmi tanács és a három natio 4-4 megbízottja rendeletére eszközölnek kifizetéseket (rendkívüli kiadásokra). Személyükkel és vagyonukkal felelnek a pénztárért, a rendek megbízottainak adnak számot. A pénztárat Kolozsvárott őrizzék, Bornemissza Gergely házánál. A hivatal állandóságának jeléül a conservatorok mellett titkár működött (éppúgy évi fizetést kapott, mint a három conservator): az elkövetkező években jelentős karriert befutó Trauzner Luktícs deák (IV-V. tc). 1594 februárjában országos összeírást rendelnek el, és újabb kivetést, az újabb adóból, amely szintén a rendi pénztárba kerül, a conservatorok a fejedelem és hat tanácsúr rendeletére fizetnek ki (a fejedelmi tanácsban is erősen képviselt Kendiék láthatólag ezt a megoldást is megfelelőnek látják, annál is inkább, mert az ellenpárt legtekintélyesebb emberei, Bocskai, Geszti tisztük révén elsősorban a végeken kellett tartózkodjanak). Egyben pedig fizetőmestert választanak, Hallcr Gábort, a rendi pénztárból való kifizetések eszközlésére (a fejedelemnek és a rendeknek tesz esküt - V-VI. tc). A továbbiakban a fizetőmester személye nyomul előtérbe: őa rendi pénztárral való rendelkezés kulcsembere. Haller helyére az 1594. májusi országgyűlésen Gerendy János kerül, a Kendi-párt egyik főembere (Kendiékkel együtt fogják el, de csak száműzik Magyarországra, és távollétében nótázzák meg), s jócskán megnövelik hatáskörét. Az 1594. februári rendkívüli adó már az ő kezéhez folyik; az most már szinte kötetlenül rendelkezik az állandó rendi sereg tartására szánt pénzzel, „az