Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

XXIX. tc.-c megosztja a beváltás terhét: a fejedelem a portusra érkező jó pénzt (a követek költségeire fenntartottakon kívül) beváltja az adóba usualis pénzre; amit a vármegyék adójából a portuson nem lehet átváltani, azt a debreceniek tegyék jó pénzzé, a székelyek adóját a szebeni görögök, a többi városokban lakó görögök és más idegen kereskedők az universitas adóját segítsék jó pénzzé tenni. (A tc. felújítja az 1670 júliusában a jó pénzt behozóknak juttatott harmincadkedvezményt, egyben kötelezve a más országokból, sőt még a Partiumból Debrecen, Zilah - bejövöket is, hogy jó pénzzel fizessenek.) A kérdéssel tízévi szünet után találkozunk újra. Az adóinspectorok és a főperceptor a portusi perceptorból vegyék fel, adósságba, az adóba szükséges jó pénzt-írja elő az 1680. májusi XXII. tc. 1683-ban a júliusi országgyűlésen találkozunk ilyen rendelkezéssel (I. tc: akik a tatár átvonulása miatt nem fizették be adójukat, augusztus 1-jéig tegyék meg ezt; a pénzt a portuson jó pénzre váltják, a később fizetők maguk adják be jó pénzben). 1687-ben, a rendkívüli súlyú adók időszakában két ízben is (február-márciusi I. tc: akik addig is kötelesek voltak jó pénzben fizetni az adót, ezután is úgy tegyék; a vármegyék adójának felét a görögök tegyék jó pénzzé - Apor István rendelkezzék az iránt, hogy melyik görög compania mennyit váltson be -, július-augusztusi III. tc: a székelyek adóját - az addigi szokás szerint - a görögök tegyék jó pénzzé). Az adóügy egy különleges kérdése volt az 1640-es évek országgyűlésein a török adó emelésének ügye. A kérdés 1647 elején kerül napirendre: a szultán, illetve nevében a nagyvezér az adó 5000 arannyal való felemelését követeli, háborúval fenyegetőzve. A fejedelem az az év március-áprilisi országgyűlés elé tárja a követelést. A rendek úgy látják: a követelés mögött Erdély olyan leigázásának vágya rejlik, ahogy a porta a román fejedelemségeket igázta le - de Erdély jelen helyzetében nincs mód az ellenállásra. Egyelőre azonban alkudoznának: a követek ne tegyenek meggondolatlan lépéseket, meg kell próbálni engesztelni a szultánt és a nagyvezért. Ha azonban a huzavona veszéllyel járna, a fejedelem (összehíva a tanácsurakat és a három natio más, gyorsan elérhető tagjait) megígérheti és megküldheti az 5000 aranyat (újabb országgyűlés nélkül is), de oly feltételekkel, „mely szegény hazánknak mind jövendő securitására efféle szokatlan dolgoknak és inovatióknak tolláltatására, sőt a régi jó rendtartásoknak is helyben állatására szolgáljanak". Egy évre rá, 1648. április 15-én az országgyűlés megerősíti az 1647-ben a török adó ügyében hozott határozatot, és azt ismétli meg az 1649. február 14-ei döntés is. (Mindezek nem kerültek tc-be, de súlyuk miatt itt említendők.)