Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Hermann Zsuzsanna: Keseregjenek vétkük büntetésén. ítélet Vorösvárról és végzés Rákoson
Az oklevél címzettje-, a szövegben nagyságos t-i t-ként jelölt „valaki" Erdődi Péter volt. O nyújtotta be a saját és „t" esztergomi kardinális és unokaöccsei, a titeli és esztergomi prépost, személynök és ugyané t-i néhai vitézlő Bálint fiai nevében Péter comes országbíró folyamodványát, s kérte az abba foglalt ítéletlevél rendelkezésének végrehajtását. Nyilvánvalóan az 1513-as ítéletlevélét, jóllehet a királyi oklevél — vagy annak másolata — szerint abban „vitézlő Sthwmberg-i Sthwmbergernek nevezett Gáspárt", Császárvár urát 22 marasztalták el. Az ítélet alapján kegyeskedjünk — hangzott az oklevélbe foglalt kérelem — „annak a rendelkezésnek az értelmében, amelyet korábban a prelátus és báró urak meg az ország nemesei hoztak, és Felségünk jóváhagyott és megerősített, a büntető pallos szigorával (amellyel a lázadókat és a jognak ellenszegülőket engedelmességre kell kényszeríteni)", 23 a kérelmezőket Vörösvár kastély és mezőváros, annak tartozékai, valamint ,,a néhai vitézlő Sthwmberg-i Sthwmberger t-nek és feleségének, a néhai Katalinnak jelenleg az említett Sthwmberger t kezén lévő valamennyi birtokjoga" tényleges birtokába helyeztetni. A Jogosnak és jogszerűnek" tartott folyamodványnak és kérésnek eleget téve, II. Ulászló királyi hatalma teljéből, királyi tekintélyét e vonatkozásban reá ruházva, engedélyezte a kérelmezőnek, hogy az említett rendelkezés értelmében Vorösvár kastélyt és mezővárost megostromolja, körülkerítve ágyúkkal és más hadi eszközökkel lövesse, falait lerombolja, vagy más úton-módon mindaddig támadja, amíg annak rokonaival együtt a tényleges birtokába nem jut, majd „az említett néhai t és felesége, Katalin" többi birtokjogát „bármely lehetséges eszközzel" megszerezze, s annak bírói kétharmadát az országbírónak átadja, egyharmadát pedig saját örök tulajdonukként elfoglalja. 24 E felhatalmazást II. Ulászló elhunytával (1516), az új királlyal, II. Lajossal is meg kellett adatni. Ennek érdekében készült Szentgyörgyi Péter országbíró 1517. évi ítéletlevele, amelynek létrejöttéhez a személynökké előlépett Werbőczi közvetlenül ugyan — legalábbis kimutathatóan.— nem, de közvetve, korábbi munkásságával nagyon is tevékenyen járult hozzá. Az 1513. évi ítéletlevelet nyújtották ugyanis be a felperesek — az ebből már kihagyott Erdődi János 22 Stubenberg Gáspár Császárvár egyedüli uraként a szomszédaival folytatott pereskedések révén 1512-től 1522 végéig követhető nyomon az oklevelekben: DL 37958-60, 38006-8, 38035-6, 38042, Jugoszláv Akadémia lt. XXIV-86, XXV-79. (DF 232481, 232591). 23 Az 1507. évi dekrétum 1. pontjának a folyamodványéval itt-ott szó szerint megegyező szövege: „Először, hogy a jövőben ne hiábavalóan hozzák az ítéleteket és bírói határozatokat, hanem a felperes biztosan birtokába vegye keresett és már elnyert jogát, miután a miatta indított pert annak lezárásáig folytatta, elrendeltük..., hogy ezentúl valahányszor egy perben a végső végrehajtásra kerül a sor, és abban további eljárást már nem kell kérni, mert azt egészen a hűtlenség ítéletéig végigvitték, s az erre felkért királyi felség elrendeli, hogy az ítéletben elnyert javakat,... fegyverrel, pallossal és királyi hatalommal (amely eszközökkel az ítéletnek ellenszegülőket szokták kényszeríteni) kell a felperesnek megadni, ily módon beiktatva és behelyezve őt az elnyert birtokokba,...".- Megjegyzem, hogy ugyanebben az 1507. évi dekrétumban rendelkeztek úgy a személynöki tisztségről, „hogy a királyi felség bírói pecsétje... ezentúl egy arra érdemes, a jog gyakorlatában és tudományában jártas világi személy kezén legyen", amely rendelkezésben a hangsúly a világin volt, eléggé nyilvánvalóan Werbőczire célozva. 24 Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár. Werbőczy-formuláskönyv. (DF 281415) 260261a. lev.
