Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Hermann Zsuzsanna: Keseregjenek vétkük büntetésén. ítélet Vorösvárról és végzés Rákoson
legsúlyosabb büntetéssel, az ítéletlevél szavaival „mind birtokjogaikat, mind személyüket érintő" fővesztő ítélettel sújtották. Éppen ezért kellett Tamás érseknek és rokonainak e szegény és szerény, szerepükről talán mit sem tudó felperesek, vélhetően nemes és nem nemes familiárisaik mögé bújniuk. Ahhoz, hogy a jószágvesztés — „az ország területén bárhol lévő" jószágé, tehát Császárváré is — a „nemzetségi atyafiakra" is kihasson, a hűtlenség bélyegét kellett a vétkesre sütni, 16 ez a bűn pedig (legalábbis az ítéletben kimondva) szükségképpen fejvesztéssel is járt. Fővesztő ítéletet viszont egyházi személlyel folytatott perben „Magyarország szent királyai rendelkezéseinek értelmében" nem lehetett hozni, s „az ország régi szokása szerint" nem is hoztak. 17 A magyarázatot igazolja a kilenc év múltával kiadott ítéletlevél, amely már talált kiutat e jogi csapdából. Az 1513. évi ítéletlevél és a „büntetőpallos" Szentgyörgyi Péter országbírónak 1513. március 11-én, a Mátyás-napi bíráskodási időszak idején kiadott ítéletlevele az általa 1517-ben kiadottban maradt fenn, Werbőczi közreműködése ebben így saját kezű jegyzetével nem igazolható. Kétség mégsem fér hozzá, egyebek mellett azért, mert jó néhány ugyané bíráskodási időszakban kiadott ítéletlevélen megtalálhatók e jegyzetek, közöttük azon is, amely ugyancsak március 11-én Tamás esztergomi érseknek és unokaöccseinek, Monyorókeréki Erdődi Péternek és János titeli és esztergomi prépostnak, személynöknek ítélt egy Somogy megyei birtokrészt. 18 Ok és az elhunyt Erdődi Bálint kiskorú fiai, István és Farkas perelték ugyanaz nap vorösvár miatt a szintén elhalálozott Stubenberg Boldizsár fiát, Erazmust. Az országbírónak ezúttal is a vasvári káptalanhoz címzett ítéletlevelében a felek személyén és a személycsere szükségszerű következményén kívül nem sokat változtattak az 1504. évi ítéletlevél szövegén. Nem folytatása, hanem új kiadása volt az 1504. évi ítéletlevélnek az 1513. évi. Elődjéről szót sem ejtve, azzal egyezően vezette be mondandóját, csak éppen ezúttal a halasztások után végül „a jelen Mátyás-napi bíráskodási időszakban, amikorra a király az országlakók összes rövid folyamatú és áttett pereit általánosan elhalasztotta" került sor arra, hogy a felperesek bemutassák a jelentést, amelyet az országbíró a Vorösvár mezőváros és kastély ügyében hozott ítélete végrehajtásáról kért, és a végrehajtás 32. napjára várt a káptalantól. 16 Hármaskönyv I. 16. 17 Ilyen módon Albert király 1439. évi dekrétumának 33. törvénycikke írta ezt elő - DRH 1301-1457. 298-9. Főképpen {maximé) Albert király dekrétumára vezette vissza Werbőczi is Hármaskönyvében az országnak e „régi szokását" (II. 42-44). 18 Esztergomi káptalan orsz. lt. 2^^25. (DF 208497). Maga Tamás érsek egyébként ez időben Rómában tartózkodott. — Más e Mátyás-napi bíráskodási időszakban Werbőczi által „olvasott", Javított" vagy „benyújtott és kiadott" ítéletlevelek: Leleszi konvent orsz. lt. Acta a. 1513-22. (DF 224836), DL 21555, 22401, 104261, Révai cs. lt. Blatnica 7-16. (DF 259421), Borsa Iván: A szenyéri uradalom Mohács előtti oklevelei. 2. Somogy megye múltjából 10. Kaposvár, 1979. 327-329. sz.
