Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Györffy György: Adalbert király idézőpecsétje

ADALBERT KIRÁLY IDÉZŐPECSÉTJE sokkal Krisztus számos bibliai tulajdonságát jeleníti meg, ellentétbe állítva a feláldozott Bárány gyöngeségét a mennyei felmagasztalásával együttjáró hatalmával, mely a Királyok Királyává és az uralkodók Urává teszi. Tekintettel, hogy bárányunk keresztet tart behajlított jobb első lábán, itt csak a keresztény újtestamentumi bibliai helyek és abból is főleg az Isten báránya értelmezés jöhet szóba. Történeti adataink szerint a gyermek II. Bélát megvakítása után hívei tényleg áldozatnak tarthatták. Ugyanakkor Kálmán királyt — főleg a Kálmán által birtokaikban megrövidített egyháziak, s az Almos és fia, Béla pártján lévő világi urak — gonosznak ítélték, s így ez a leírás eléggé megfelel a Könyves Kálmánról a magyar és az orosz elbeszélő forrásokban megőrzött negatív képnek; utóbbit a hűtlenség miatt elűzött orosz feleség, Eufemia terjesztette, de alighanem fia is, aki Bizáncban időzve Boris és Kalamanos néven a görög forrásokban is ismertté vált.

11 Megjegyzem, II. Bélának volt trónpecsétje is, mely két példányban maradt fenn; mindkettő hiányosan olvasható körirattal, melyen Béla már Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia és Horvátország királyaként szerepel.

12 Nézetem szerint az ércbillog mérete (a kör átmérője nagyjából 5,9 cm, füllel 6,8 cm) közel áll I. Endre veszprémi és budapesti ércbillogához (5,9-6 cm),

13 de a veszprémi főegyház Szent Mihályt ábrázoló, kissé ovális ércbillogához is.

14 Magam a veszprémi ércbillogot inkább tulajdonítom a székeskáptalannak, mint a püspöknek, s időben későbbre, a 13. század első felére tenném, amikor már megszilárdult a káptalan hiteleshelyi idézésének gyakorlata, de még dívott az ércbillog használata. Ami az Adalbert név áthagyományozásának helyét illeti, nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a trónörökösök, köztük Almos herceg, II. Béla apja is, a tolnai hercegi uradalmakat (köztük a legnagyobb koppányit) élvezték; ezek jelentős részét hagyták ők a dömösi prépostságra, ahol Vak Béla is élt utóbb és ahol az oltárba kapaszkodva csak a kanonokok akadályozták meg megölését.

15 Almos nagyapját, I. Bélát a Szekszárdon általa alapított monostorban temették el.

16 A gyermek Vak Bélát előzőleg a pécsváradi apátságában is rejtegették, amikor ő Tolna vámját adományozta eme apátságnak.

17 Ezért Tolnában, kivált 11 Vö. Moravcsik Gy. i. m. 208., 271., 303.; irodalmáraid, még Makk E: Megjegyzések II. Béla történetéhez. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Histórica, XL. Szeged 1972. 36-46.; Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. In: Magyarország története tíz kötetben 1/1-2. Főszerk.: Székely György. Bp.1984. Györffy Gy. 940 kk.; és Kristó Gy. uo. 1187 kk. 12 Irodalmára ld. [Kubinyi A.] idézett pecséttani bibliográfia, 416., s a pecsétek legjobb fényképét: lásd Fejérpataky László: II. Béla pecsétje c. cikkében, Turul X. (1892.) 138. és Thallóczy Lajos: Bosznia és Herczegovina. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. XTX. Bp. 1901. 189. 13 Vö. Jakubouich Emil, Turul 1933. 63.) 14 Fényképét lásd Solymosi László: Die Diplomatik der Bischofsurkunden vor 1250. Innsbruck 1993. 173.. 15 Pauler Gy.: A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt. I. Bp. 1899. 200-225.; Györffy Gy.: Könyves Kálmán kora. In: Magyarország története tíz kötetben i. m. 1/2. 940-966.; Györffy Gy.: Dömös falu prépostsága és népei az Árpád-korban. In: A Duna-menti népek hagyományos műveltsége. [Andrásfalvi Emlékkönyv] Bp. 1991. 291-296. a dömösi birtokok térképével 16 SRHI. 209., 360., II. 174.. 17 DHAI. 79.