Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Engel Pál: Köszöntő

nincs olyan ország, ahol ilyesmi — akár csak közelítő formában is — megvalósult volna. Összesen majdnem 200 ezer egységről van szó, amiből 108 ezret maga a MOL birtokol, a többi 90 ezernek az eredetije más magyarországi (egyházi, megyei stb.) és külföldi (szlovák, román, horvát, osztrák stb.) levéltárakban található. Ténylegesen ezek 200 ezernél jóval több (mintegy 300 ezer) egykori dokumentum szövegét foglalják magukba, mert némely egységek (pl. kódexek) egynél több szöveget tartalmaznak. 1945-ig a MOL-on kívüli dokumentumoknak csak kis része volt ismert. Borsa az 1950-es években a LOK vezetőjeként elvégezte a magyarországi levéltárak középkori anyagának feltárását és mikrofilmezését. A 60-as és 70-es években a külföldi levéltárak magyar vonatkozású anyagát kutatta fel és vétette filmre, elsősorban a szomszéd országokban, de másutt is (pl. Párizs, Barcelona). A hatalmas vatikáni anyag filmezése azóta is folyik, de neki köszönhető, hogy ma már nincs olyan nagyobb külföldi levéltár (a velenceit és grazit kivéve), ahonnan számottevő magyar anyag volna remélhető. 2. Az összegyűjtött anyag áttekinthetően van rendezve és tárolva, ezért a raktárból pillanatok alatt kikereshető. A MOL már 1877-82 között kiválogatta állományából az 1526 előtti darabokat, és kialakította belőlük az ún. Diplomatikai Levéltárat (DL). Ez a ma is fennálló középkori gyűjtemény hivatalos neve. Ez 1945-ben kb. 40 ezer sorszámozott darabból állt, amit Borsa két- és félszeresére növelt, beleolvasztva az 1945-ben államosított családi levéltárak középkori anyagát (kb. 65 ezer db). Fontos, hogy 1945 előtt a gyűjtemény darabjai nem sorszám szerint voltak tárolva, ezért nehéz volt őket használni. A ma létező egyszerű és világos tárolási rend (a darabok sorszám szerint elhelyezve, minden darab külön borítékban) Borsa találmánya. A DL mintájára alakította ki Borsa 1974-82 között az idegen levéltárak anyagából az ún. Diplomatikai Fényképgyűjteményt (DF). A mikrofilmezett anyagról nagyításokat készíttetett, minden dokumentum fényképe külön borítékba került és sorszámmal lett ellátva (200 001-től). Fényképmásolatok készültek a DL sorozat darabjairól is, és az eredeti helyett ma ezt bocsátják a kutató rendelkezésére. A fényképeztetés magában véve is hatalmas munka volt: a DL és DF sorozatokhoz kereken egy millió nagyításra volt szükség (a nagyobb méretű darabok ugyanis csak több fényképen fértek el). 3. Minden darabról számítógépes nyilvántartás készült (ina már Interneten), amely tartalmazza legfontosabb adataikat. Ahhoz, hogy mindkét gyűjtemény (DL és DF) kutatható legyen, mintegy alapfeltétel, hogy legalább a legfontosabb paramétereik ismertek legyenek. Középkori dokumentumok esetében ilyenek (a Jelzeten" vagyis a DL ül. DF sorszámon kívül) a napi dátum és a kibocsátó személy vagy intézmény neve. Borsa ezért minden egyes dokumentumról nyilvántartási lapot készíttetett, amely feltüntette ezeket az adatokat. A DL adatlapjai az 1950-es években, a DF gyűjteményéi a felállítása során (1974-82) készültek el (összesen kb. 300 ezer db).