Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Engel Pál: Egy előkelő család az Anjou- és Zsigmond-korból: a Szentemágocs nembeli Liszkóiak
Bwdysewcz) a 16. században Budisince néven puszta volt a polanai náhijében, ma Budisevei helynévben talárjuk meg Drenje mellett nyugatra (1910. térk.). Úgy vélem, Drenje maga lehet a középkori Erdőszád utóda. 1565-ben már Drenje nevet viselt és 11 hánéja volt. 1413-ban egy részét Hangonyi Torma András foglalta le valamilyen címen, és Erdőszádi Torma András néven 1439ben is birtokolta. Ugyanekkor bizonyos Erdőszádi György fia Pálnak is volt itt része. Drenje után, Krnadija falu pusztájaként írták össze 1565-ben Mala Vasica pusztát, a középkori Malwascha falut. Erdőszád 1435-ben felsorolt tartozékai közül Sirkinc tehát az egyetlen, amelynek későbbi nyoma nem található. 71 Az 1435. évi oklevél mindamellett nem tartalmazza a Liszkóiak összes birtokát. Ismerünk olyanokat, amelyek kétségkívül az övék voltak, de az oklevélbe nem kerültek be. Úgy látszik ide sorolhatók egyfelől azok a jószágok, amelyeket a család adományba kapott, másfelől azok, amelyeket a család más ágai tartottak a kezükön. Az adománybirtokok közül csak egyet-kettőt ismerünk, és valószínű, hogy ennél több volt. 1402-ben Kanizsai János esztergomi érsek a királytól adományul nyert Valkó megyei Were, Kwesd, Thordesfalwa és Ebeel birtokokat familiárisa, a nemes Lyzkow-i Miklós fia István szolgálataiért neki, testvérének, Bertalan boszniai őrkanonoknak és Bátmonostori Töttös Lászlónak adta. 72 Úgy látszik, mindegyik közel esett a Liszkóiak ősi javaihoz: Vere (a mai Vera) Liszkó közelében feküdt, Tordafalva (a mai Tordinci) pedig Bátyától nem messze. A másik két helységről nem ismerünk több adatot. Egyébként minden bizonnyal csak birtokrészeket kell értenünk, mert mind Vere, mind Tordafalva a róluk nevezett, viszonylag jómódú köznemesi családoké volt az egész középkorban. Hasonlóképp csak birtokrészei voltak a bárói ágnak Polgár faluban. Zsigmond 1405-ben János püspök szolgálataiért neki és unokafivérének, Liszkói Istvánnak adta új adományul az elítélt Polgári Demeter összes birtokát, jelesül a Valkó megyei Polgár és Terpenye részeit, és 1411-ben az országbíró végleg Istvánnak ítélte oda őket. Polgár, amely a török időkben mint falu (Palagar) az erduti náhijéhez tartozott, 1412-ben határos volt Pacsintával és Ireggel, tehát a mai Brsadin közelében északkeletre fekhetett. 73 Adományképp lehetett a Liszkóak bárói ágáé Nagyzombor falu, amely 1414 körül János püspök egykori javai között szerepel. Testvérei, András és Miklós magvaszakadtával királyi kézre került, és 1424-ben Zsigmond Maróti János bánnak adta. Fekvését a török defterekből ismerjük meg, ahol még megtalálható faluként Zonborovci néven a podgorjei (tovarniki) náhijében. 1550 71 1413: Zichy VI. 277; 1439: DL 13 437; 1491: DF 233 472; 1506: DF 265 809; Basjbakanlik Osmanli Arsrvi, Tapu defteri Nr. 351, p. 330-332. (A pozsegai szandzsák 972=1565. évi defteré, amelynek fénymásolatához Hegyi Klára és Fodor Pál segítségével jutottam hozzá. Szívességüket ezúton is köszönöm.) 72 ZsO II. 2015. 73 1405: ZsO II. 4266; 1411: ZsO III. 158; 1412: Ireg határjárásában usque ad metas Palagar etPachynta, ZsO ül. 2543; vö. Tapu 1000, p. 40.
