Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Engel Pál: Egy előkelő család az Anjou- és Zsigmond-korból: a Szentemágocs nembeli Liszkóiak

privilegiális formában, fuggőpecséttel maradt ránk. Tallóci csak Ciliéi Hermann halála után, 1435 októberében lett szlavón bán, a horvát bánságot pedig csak 1436-ban nyerte el. 1435 májusban hiteles oklevél nem címezhette bánnak, következésképp az irat hamis.

40 Külseje szerint nem sokkal később, talán a 15. század közepe táján keletkezett, valószínűleg azzal kapcsolatban, hogy 1446 után többen perbe fogták a Tallóciakat az Alsáni-örökségért.

41 Nem tudni, van-e az oklevélben hamis tényállás Matkó címzésén kívül, de a közölt birtokfelsorolás, mint látni fogjuk, megbízható, és kitűnően felhasználható a Liszkói-család történetéhez. Az oklevél összesen 43 Valkó megyei birtokot nevez meg, több csoportra tagolva, amelyek különállását az item, illetve necnon szavak jelzik.

42 A csoportok a következők: Liszkó és további 10 birtok, köztük Bátya; Szentillye és nyolc birtok, valamint Zablatja három faluval; Fulouch és további három birtok „a Bosut folyón túl"; Mathkouch és további hét birtok; végül Erdőszád a hozzá tartozó kilenc birtokkal. A felsorolás végén a Tallóciaknak átengedett javak között külön van megemlítve „Bánfi" András liszkói udvarháza, valamint a Bátya birtokon álló Hermanvára kastély. „Bánfi" András alatt nyilvánvalóan Pál bán 1399 után elhalt fia értendő. Többé-kevésbé az is kétségtelen, hogy a névsor valójában azokat a birtokokat nevezi meg, amelyek valamikor a Liszkóiaké voltak, és kihalásuk után jutottak Alsáni János és felesége kezére. Ez már abból sejthető, hogy a más forrásból ismert 23 Liszkói-jószág zöme (16) előfordul a névsorban, ugyanakkor nincs köztük egy sem, amely az Alsániak eredeti birtokaként lenne ismert. Annak, hogy a megnevezett birtokok voltaképp a Liszkóiak vagyonát képviselik, mindamellett az a perdöntő bizonyítéka, hogy a felsorolás élén Liszkó helység áll, a fő birtokok közül pedig, amelyek a további csoportok élén állnak, mind Szentillye, mind Erdőszád egykori Liszkói-birtokként ismert. Hol feküdtek közelebbről ezek a birtokok? Hármat az első csoportból (Bátya, Szilas, Terpenye) már Csánki Dezső helyesen lokalizált, a többit azonban nem próbálta elhelyezni a térképen, Erdőszádot kivéve, amelyet tévesen azonosított. Tény, hogy a legtöbb birtok fekvése ma sem határozható meg pontosan, de az egyes birtokegyütteseké azért nagyjából igen. Liszkó maga, ahol a család a székhelyét tartotta, Eszéktől távolabb délkeletre feküdt. A 16. század közepén még népes falu volt az erduti náhijében 13 hánéval, helyét Staro Lieskovo helynév jelzi a mai Bobota helységtől északra 40 Vö. Engel E: Archontológia I. 20-21, 26, 327. 41 Vö. 1447: DL 13 443; 1463: DL 33 950; 1464: DL 32 847. 42 Lyzko, Kysbold, Nagbold, Naghterpenye, Zylas, Lappanch, Leweles, Bathya, Hermanfalua, Thothfalw, Chabagatha iuxta fluvium Walko, item Zenthelye, Fechkefalwa, Udalenfalua, Kwnfalwa, Wyfalu ál. nom. Nowakowch, Lezkouch, Baskfalwa, Mylynfalwa, Zlanchfalwa, Zablathya cum tribus villis, item Fulouch, Damyanowch, Bagyanouch et Hropkouch ultra fluvium Bazawyze, necnon Mathkouch, Grabouch, Petrouch, Iwanowch, Kyksynch, Trynchyl, Zarkabokra, Paalfalwa, item Erdewzad ac possessiones Preznothyncz, Dobrothynch, Dnomanouch, Syrkynch, Budosynch, Malwascha, Demitrouch, Bekesowch, Kukanch, ad eandem Erdewzad pertinentes, immo propriam domum seu curiam condam Andree filii Bani in dicta Lyzko ac castello Hermanwara vocato in dicta Bathya, in comitatu de Walko existentes. Vö. Csánki II. 270, Hermanvára tartozékaiként felsorolva.