Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Engel Pál: Egy előkelő család az Anjou- és Zsigmond-korból: a Szentemágocs nembeli Liszkóiak

ter 1380. évi pecsétjén,

5 és ugyanilyen címert használt 1439-ben Valkó megye követe, Liszkói Miklós is.

6 Wertner sejtése tehát fényesen beigazolódott. Kétségtelen, hogy Márton bán volt az őse mindazon Bátyai, ill. Liszkói nevű valkói nemeseknek, akik a 16. század elejéig szerepelnek, noha a leszármazásukat egyelőre csak az 1410es évekig tudjuk nyomon követni.

7 Fontos azonban megkülönböztetnünk tőlük azokat, akik egy másik Bátyán, a Baranya megyei Majs mellett éltek a 14-15. században,

8 mert közülük egyeseket Wertner tévesen a valkói családba próbált beilleszteni. A Bátyai-Liszkói família Valkó megye jómódú családainak egyike volt. Akadt közöttük több alispán, megyei követ, sőt macsói vicebán is.

9 Azt azonban, hogy behatóbban foglalkozzunk velük, az indokolja, hogy egyik ágának Nagy Lajos, ill. Zsigmond korában voltak bárói rangú tagjai is: Pál asztalnokmester, majd macsói bán (1360-82), és a fia, János boszniai püspök (13871408). Az alábbiakban erről az ágról próbálunk majd minél többet megtudni, ehhez azonban előbb tisztáznunk kell a család leszármazását. A család ágai Márton bán három fiától eredtek, akiket már 1301-ben együtt említenek valkói birtokosokként.

10 Közülük Miklós 1330-ig, Pál 1335-ig, Imre 1348-ig fordul elő.

11 Már a következő nemzedékben kezdetét vette a család elszaporodása: Imre öt fia közül négyet már 1337-ben megneveznek apjukkal együtt,

12 és 1353-ban a három fivérnek összesen kilenc fiát említik a berzétemonostori uradalom (Valkó m.) szomszédai között, Szentillye és Hegyfalu birtokosaként.

13 Birtoknevet ekkoriban még nem használtak, bár Pálnak Mihály nevű fia 1343-ban már előfordul Bátyai (de Baghy) néven királyi emberként.

14 Kétségtelen, hogy Márton bán rokonságához tartozott Liszkói Pál bán és családja is. Bizonyítja ezt mindenek előtt az a per, amelyet 1414 körül folytattak Márton bán két fiának, Imrének és Miklósnak a leszármazói az 1408-ban elhalt Liszkói János püspök vagyonáért. Ennek során bizonyítékként többek között egy 1316. évi oklevélnek arra a helyére hivatkoztak, amely szerint őseik 5 1380. febr. 12.1. Lajos és a magyar országnagyok szerződése az osztrák hercegekkel Anjou Hedvig eljegyzéséről. Két (latin és német nyelvű) változatban. Bécs, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Urkundenabteilung, Familienurkunden Nr. 238/1-2. A latin oklevél hibás kiadása: CDH LX/5. 377-380. A pecsétek közöletlenek. Mind ezt, mind a következő adatot Lővei Pál szívességéből ismerem. 6 1439. máj. 30. A magyar rendek hűségnyilatkozata Albertnek. Bécs, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Urkundenabteilung, Ungarische Urkunden Nr. 96. A pecsétek közöletlenek. A szöveg kiadása: DRH 1301-1457. 301. 7 Egy 1414 körüli csonka oklevél egy per kapcsán közli Imre és Miklós két akkor élő, Liszkóinak nevezett déd-, ill. ükunokájának leszármazását: ZsO IV. 1521. 8 Csánki II. 539; fekvésére Györffy I. 281. 9 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája. I-II. Bp, 1996. (A továbbiakban Engel P: Archontológia) II. 25. 10 1301: AOkl. I. 47. sZ. 11 1330: DL 91 245; 1335: AO III. 171; 1348: CDCrXI. 449. 12 ZsO PV. 1067. 13

AOVI. 66. 14 AO IV 314.