Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Zsoldos Attila: Tamás fia Sinka érdemei. (Elhallgatás és manipuláció oklevelek narratioiban)

Annál inkább alkalmas jelöltnek látszik a Nyitrában birtokos Ludány nembéli Wytk fia Wytk. Apja 1253-ban tűnik fel, ő maga pedig részt vett az 1278. évi morvamezei csatában, s ott szerzett érdemeiért 1283-ban birtokadományban részesült, s ugyanebben az évben nemzetségbeli rokonától, Bogomer fia Szoboszlótól több birtokrészt megvásárolt.

45 Ez utóbbi adat bizonyos tehetősségre vall, tény mindazonáltal, hogy az 1278. évi hadjáratra indultakor csitári birtokát zálogba kellett vetnie a megfelelő hadifelszerelés előteremtése érdekében.

46 Az 1294-ben említett sárosi várnaggyal való azonosításának időrendi akadálya nincsen, s társadalmi helyzete is feltűnően rokon a 13. század második feléből ismert királyi várnagyokéval, (castellani).

47 E várnagyok többsége épp úgy a mérsékelt jómódban élő és nem különösebben előkelő származású birtokosok közül került ki, mint amilyennek adataink Ludány nembéli Witket is mutatják. Ebben a társadalmi körben ugyanúgy ott találjuk a nemzetségekhez nem köthető rokonságok tagjait — pl. Tekus sárosi (1262), Hertvig tobolyi (1265), majd füleki (1283), az utóbb alországbíróként tevékenykedő Devecseri Márton lendvai (1274), Bogár fia Márton trencséni (1296) várnagy —, mint az ismert nemzetségek szerényebb vagyonú és hatalmú ágaiból származó személyeket, amire példaként felhozható a Szentemágócs nembéli Feldricus pataki (1297) és az ugyanabból a nemből való Belus, szintén pataki (1290-1301 között) várnagy.

48 Az 1294. évi sárosi várnagy személyének Ludány nembéli Wytk fia Wytkkel való azonosítását a puszta „lehetséges"-en túlmenően az teszi erősen valószínűvé, hogy e megoldás magyarázatot kínál az 1314. és 1317. évi oklevelekben szereplő „cseh Wytk" megfogalmazásra is. A Ludány nemzetséget

49 ugyanis az 1280-as évek közepén dolgozó Kézai Simon mester csehországi eredetűnek mondja az advena nemzetségek listájának bővítésekor,

50 amit a genealógiai irodalom általában el is fogad.

51 Akár helytálló Kézai tudósítása, akár nem, az mindenesetre bizonyos, hogy forrásaink a nemzetség kápi ágához 45 1253: ÁÚO VII. 358.; 1283: Győri régészeti és történeti füzetek I-IY Kiadják Ráth Károly ésRómerFlóris. Győr 1861-1865. HL 24. és ÁÚO LX. 362-363. 46 1291: CDHVI/1.174-176. 47 Magától értetődő, hogy e várnagyok nem azonosak a királyi várszervezet várnagyaival, akiknek tisztségét forrásaink többnyire maior castri néven emlegetik. 48 1262: CDH IV/3. 60-62, ld. még RA 1312. sz, vö. Wertner Mór: Családtörténeti adalékok n. A Tornaiak ősei. Turul 10. (1892) 172-176. és Engel Pál: Néhány XTV századi erdélyi alvajda származása. In: Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Kovács András, Sipos Gábor, Tonk Sándor. Kolozsvár 1996. 178-179.; 1265: CDH IV/3. 297. és 1283: CDH V/3. 148, vö. Györffy I. 140-141.; 1274: RA n/2-3. 94-95, vö. Wertner Mór: Az Arpádkori ország- és udvarbírák genealógiája. Turul 19. (1901) 71-72. (tévesen Péc nembéliként); 1296: ÁÚO XH. 582, vö. Pór Antal: Bogár István és Bogárfia Márton. Képek a XTV századból. Századok 24. (1890) 224-230. és Kristó Gyula: Csák Máté tartományúri hatalma. Akadémiai Kiadó, Bp. 1973.123-124.; 1297: ÁÚO V 169. és 1290-1301 k.: A nagy-károlyi gróf Károlyi család oklevéltára I-V Sajtó alá rendezi Géresi Kálmán. Bp. 1882-1897. I. 25, a két utóbbi adathoz tartozó személyek származására ld. 1291: HO VI. 375. és Karácsonyi J.: i. m. 376-378. 49 Vö. azonban Györffy György: Egy krónikahely magyarázatához. Történelmi Szemle 9. (1966) 26-27. és uő: István király és műve. Gondolat, Bp. 1977. 255. 50 Kézai 89-90. c. - SRHI. 190. 51 Ld. pl. Karácsonyi J.: i. m. 813.