Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Veszprémy László: „Reddidit amissum fugiens Germanus honorem". Az 1459-es körmendi ütközetek historiográfiájához

révén — Mátyás érdekében kifejtett pápai diplomácia. Frigyes április 15-i és 17-i Sopron városának írott levelei egyébként nem arról tanúskodnak, mintha pár nappal korábban vereség érte volna csapatait. Ellenkezőleg, a legrövidebb időn belül egy kisebb katonai kontingenst Kőszegre rendelt (április 23.), hogy ott várják és onnan biztosítsák útját a koronázáshoz.

6 Az üldözés és további előrenyomulás elmaradásának persze lehetett egy egészen természetes oka is. Az ti., ha az osztrák névtelen tudósítása helytálló, hogy az ütközet valóban súlyos veszteségekkel járt mindkét fél számára: „mégis a császáriak jó része a csatatéren maradt holtan, sokan meg is sebesültek, mivel két erős sereg csapott össze." Az üldözés elmaradása Mátyás számára felért egy győzelemmel, ami azonban csak napok múltával derült ki. Továbbá úgy tűnik, hogy a magyarok hátvédje, vagy esetleg késve érkezett seregrésze, érintetlenül maradt, s ez is biztosíthatta a visszavonulókat, miként erről Bonfini és a névtelen is említést tesz. („Erős lovasságot hagyott hátra, hogy tartóztassák az üldözőket", „A magyaroknak volt még egy nagy csapat hátvédjük, ezek elmenekültek.") Akárhogyan is történt, a vereségnek lassan híre ment, Bonfini híradásának megfelelően Nagy Simon személyesen számolhatott be Mátyásnak a súlyos vereségről. Ennek megfelelően fogalmazott a velencei követ jelentése az év április 11-én: „ő királyi fensége hihetetlen keserűséggel értesült arról, hogy serege csatát vívott a császáriakkal az elmúlt szombaton, a hónap 7-én és nagy szerencsétlenség érte."

7 S egy másnap, április 12-én kelt levélben éri a mai olvasót az igazi meglepetés. Ebben ugyanis Mátyás utasítja Palóci László és Ónodi Cudar Simon felső-magyarországi kapitányokat, hogy az április 7-i ütközetről ne azt terjesszék, hogy vereség volt, hanem azt, hogy a királyi seregek győzelmet arattak.

8 íme a levél: „Bár korábban hírt adtunk a kedvelt hívünk, Nagyságos Szentmártoni Nagy Simon főkapitány parancsnoksága alatt álló csapatok felől hozzánk érkezett újdonságokról, úgy ahogyan azon melegében hozzánk eljutottak; tegnap azonban a seregtől megbízható hírnök érkezett Felségünkhöz, aki az eseményt a történéseknek megfelelően így adta elő: mondott csapataink az ellenféllel igen kemény csatát vívtak, a mi részünkről kevesen estek el, az ellenfél oldaláról azonban számosan kardjaink áldozataivá lettek. Tekintélyes személyek nem kis számban estek fogságba, nevezett hívünk Nagy Simon kapitány kezei közé. Ezekről az újdonságokról tájékoztattuk hűségteket, kérvén s nem kevésbé parancsolván, hogy az eseményekre vonatkozó friss híreket a környező városokkal tudassátok és tegyétek számukra nyilvánvalóvá, miként ez köteles6 Kubinyi András: A kaposújvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában. (Adatok a XV századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához.) In: Somogy megye múltjából Levéltári Évkönyv. 4, 1973. 28-29.; Uő.: Magyarország története 14581490. Bp. Tankönyvkiadó. Kézirat. 1991. 9-10. Őt követi E. Kovács Péter: Matthias Corvinus. Bp. 1990. 35-36.; Némi szkepszissel Bandi Zsuzsanna: Körmend a középkorban. Körmend, 1987. 46-47.; Sopronnak szóló levél: Sopron szabad királyi város története. 1/ 4. Kiad. Házi Jenő. Sopron, 1925. 434, 435.sz.; Kibékülés a Kanizsaiakkal: Zala vm. II. 297.sz. 7 Magyar diplomácziai emlékek i. m. I. 33.sz. 8 Wagner, Carolus: Diplomatarium Comitatus Sarosiensis. Posonii et Cassoviae, 1780. 1213., DF 213 794 alapján javítva.