Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Csukovits Enikő: Egy nagy utazás résztvevői. (Zsigmond király római kísérete)

épp azoknak. Hédervári Lőrinc elsősorban a győri domonkos kolostorban ősei által — Mária Magdolna, Jakab és Salamon tiszteletére — alapított kápolnáról emlékezett meg, ahol az alapító ősök is nyugodtak, emellett nem feledkezett meg a hédervári és szentpáli plébániákról sem.

117 Harmadfokú unokatestvére, Frank a hédervári vár általa alapított Krisztus teste kápolnájának kérte a kedvezményt.

118 Tamási László követként már korábban is járt Rómában, kérvényezett is, így ezúttal csak Tamási mezőváros Szent István királynak szentelt plébániatemploma számára kért búcsúengedélyt - mint azonban egy korábbi kérvényéből megtudhatjuk, ez volt a család temetkező helye.

119 Rozgonyi Simon országbíró két fia, György és István a varannói Szűz Mária egyház számára kérvényezett, itt — a család rezidenciájának szomszédságában — volt ugyanis szüleik sírja.

120 Külön utakon járt Rozgonyi István temesi ispán, akinek 1427-ben Zsigmond külön kiváltságként engedélyezte, hogy a székesfehérvári Szűz Mária templomban választhasson sírhelyet magának.

121 A végső nyughelyül szánt Rozgonyi-kápolna elkészültét jelzi, hogy Rómában a fehérvári egyház Szűz Mária kápolnájának kért búcsúengedélyt.

122 Felesége, a galambod ütközetben férfi módra harcoló Szentgyörgyi „Cicelle" nevében külön kérelmet adott be, melynek kedvezményezettje a tatai városi plébániatemplom volt - az adat arra utal, hogy az asszony ekkoriban a zálogjogon kezükön lévő tatai várban tartózkodott. Marcali György és István, Dénes fiai a segesdi ferences kolostor számára kérvényeztek, ahol a klastromot alapító őseik és szüleik is nyugodtak. Vélhetőleg a ferences barátoknak szánták azokat az ereklyéket is — a supplicatió szerint Szilveszter pápa, Bertalan apostol és Cyriacus mártír maradványait —, melyek hazahozatalához szintén pápai engedélyt kértek.

128 A kíséretből negyvenhatan (közülük többen egy családból) kérvényezték, hogy ereklyéket vihessenek haza. A többi Rómában vett relikvia nem lehetett olyan értékes, mint a Marcaliaké, ugyanis csak ők említették meg, mely szentek maradványait szerezték meg - feltehetőleg ki-ki a pénztárcája adta lehetőségeknek megfelelően vásárolt. Ereklyék hazaviteléért folyamodott ugyanis Hédervári Lőrinc éppúgy, mint familiárisa, Setétkúti László, vagy Csupor Ákos és káplánja, Balkonucha-i Demeter.

124 Hlubokai Miklós azoknak az egyházaknak szánta az ereklyéket, amelyeknek a búcsúengedélyt is kérte, Kecsői Ferenc az ősei sírját őrző egyháznak.

125 Enyedi János az enyedi ispotálynak — és 117 LII. 300. „in hac capella progenitores sui habent sepulturam". 118 L H. 297. 119 LII. 177, 72. *

20 L II. 245. A rezidencia kérdésére 1. Kubinyi András: Főúri rezidenciák a középkor végén. A Dunántúl településtörténete VII. Szerk.: Somfai Balázs. Veszprém, 1989. 87-93. és Uő.: Residenz- und Herrschaftsbildung in Ungarn in der zweiten Hälfte des 15. Jahrhunderts und am Beginn des 16. Jahrhunderts. Fürstliche Residenzen im spätmittelalterlichen Europa. Hrsg. von Hans Patze und Werner Paravicini. Sigmaringen, 1991. 421-462. 121 DL 11889, Rozgonyi végső nyughelyére 1. Engel Pál: Temetkezések a középkori székesfehérvári bazilikában. Századok 121. (1987) 628. 122 L n. 245. 123 L n. 168, 271. 124 LII. 300, 206, 271. 125 LII. 244, 241.