Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Tringli István: Az 1481. évi szlavóniai közgyűlés
tói tárnokmester lett. Hivatalviselését utoljára a már említett, Zágrábban kiállított függőpecsétes oklevél méltóságsora említette 1481. január 31-én. 45 Rokona, Osvát 1466-99 közt volt zágrábi püspök, ő is részt vett a 1471-es összeesküvésben. 46 Ok ketten álltak az élén a két jegyzék ama tagjainak, akiket nem holmi latorságért levelesítettek, hanem a tíz évvel korábbi felkelésben való részvételért. Thuz János bűnéül azt rótták fel, hogy a hűtlen János pécsi püspöknek (Janus Pannoniusnak) élete végéig Medvevárban menedéket nyújtott, amikor bán volt famiUárisainak szemét törvénytelenül (sine iudició) kitolatta, majd a bánságról való letétele után különböző bűnökért és gyilkosságokért hasonlóképpen törvénytelenül végeztetett ki embereket, várában és kastélyaiban pedig gyújtogató famüiárisainak adott menedéket. A körösi- verőcei jegyzék lakonikusabban szemek kivájójának és nemesek gyilkosának nevezte. Osvát püspök Zágráb megyében felsorolt bűneinek élén az állt, hogy Janus Pannonius az ő akaratából nyert menedéket Medvevárban, gyújtogató familiárisait pedig ő is befogadta. A körösiek azt rótták fel neki, hogy a lengyelekkel cimborált és megtoldották azzal, hogy szüzeket ragadott el és erőszakolt meg hatalmasul, a verőceiek pedig a hűtlenség mellett iváncsi várnagyainak és familiárisainak rablásait és tolvajlásait említették. A két Thuz-rokon azért került be mindkét ítéletvélbe, mert nemcsak Zágráb, hanem Kőrös megyében is voltak birtokaik. Az 1471-es felkelés többi, itt felelősségre vont résztvevője csupa kisnemes volt. Ok csak egyetlen megyében birtokoltak, ezért nevük vagy csak az egyik, vagy csak a másik oklevélben szerepelt. Tizenhárom nemest proscribáltak, egyetlenegyet Zágráb megyében, a többiek Kőrös megyeiek voltak. Ebből azonban nehéz volna azt a következtetést levonni, hogy a felkelés társadalmi bázisa Kőrös megyében nagyobb volt mint Zágrábban, ugyanis mindegyikük „a lengyelek bejövetelekor" valamelyik felkelő nagyúr famíliájában szolgált. Tizenhármójukból kilencnek ezenkívül semmi más bűnét nem találták. Mindössze háromról jegyezték fel, hogy tevőlegesen is részt vettek a felkelésben. Közülük külön kiemelkedett Herihovci Gáspár, a pécsi püspök famüiárisa, aki szerzetesi álruhában vitte ura leveleit a lengyel királyhoz. A másik kettő maga is a lengyelek cinkosa volt, Csarnarékai Gáspár pedig a familiárisi szolgálaton kívül vakításért, gyilkosságért és tolvajok rejtegetéséért lett levelesítve. A tizenhárom familiáris közül öt szolgált annak idején Janus Pannoniusnál, négy Thuz Osvátnál, három Mindszenti Jánosnál és egy Vitéz Jánosnál. Sem a Thuzokról, sem a familiárisokról nem mondták ki azt hogy hűtlenek lettek volna. Nehéz attól a feltevéstől szabadulni, hogy a felkelés egykori résztvevőinek névsorát még egy személlyel kiegészítsük. Minden bizonnyal Janus Pannonius rokona volt az az Alsócsezmicei, akit nőrokonával való vérfertőzésért levelesítettek. Az Osvát püspök ellen felhozott liliomtipró vádak mellé helyezve ezt az 45 DF 231705. 46 Kercselich im. 181,191, Klaié im., Huszti József: Janus Pannonius. Pécs, 1931. 282.
