Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Tringli István: Az 1481. évi szlavóniai közgyűlés
lembe a közgyűlési napok számolásakor. 20 Az 1481-es szlavóniai közgyűlés esetében egyetlen olyan oklevél sem maradt fenn, amely alternatív datálási módot kínálna az utókor számára, vagy más módon lehetővé tenné annak eldöntését, hogy mely napokat kell a közgyűlés napjaiból kivenni. így csak azt állapíthatjuk meg, hogy az utolsó közgyűlési nap, amelyen ránk maradt oklevelet állítottak ki, a 35. volt, ez, ha a vasár- és ünnepnapokat is beszámítjuk, március 5-re esett. 21 A valóságban, a március 5-höz néhány napot célszerű hozzáadni, de hogy mennyit, azt ma már nem lehet kideríteni. Mint láttuk, Korotnai János még március 13-án ura nevében Zágrábban állított ki oklevelet, de hogy ekkor még zajlott-e a közgyűlés, az korántsem valószínű, az ítélőmester március 17-én már elhagyta Zágrábot, a gyűlésnek azonban jóval korábban véget kellett érnie. A közgyűlési oklevelekre két pecsétet nyomtak, a nádorét és az országbíróét. A levelesítő jegyzékeken emellett több, a fényképekről pontosan meg nem állapítható számú más, kisebb pecsétek is láthatók, némely alispánoké, szolgabíráké vagy esküdteké. A gyűlést négy megye számára tartották: Kőrös, Zágráb, Várasd és Verőce részére. Mind a négy megye nevét a közgyűlési kiadványok csak elenyésző kisebbségén találjuk együtt feltüntetve. Az „egyéb ügyekben" kelt oklevelek túlnyomó részénél megelégedtek azzal, hogy csak annak a megyének a nevét adták meg, amelyikre az illető ügy vonatkozott, így aztán, ha valaki csak a Zágráb melletti gyűlés egyetlen oklevelét veszi kézbe, könnyen gondolhat arra, hogy ekkor pl. csak Kőrös megye számára rendeztek congregatio generálist. A formulák szerint megírt oklevelek hűen kifejezték, hogy a megyék számára tartottak közös közgyűlést. A gyakorlatban már nem voltak ennyire rigorózusak az elnevezéssel. A közgyűlés ideje alatt kiállított kegyelemleveleiben Mátyás „Szlavónországunk nemeseinek és országlakóinak egyeteme" számára tartott közgyűlésről illetve „Szlavónországunkban tartott köztörvényszék"-ről beszélt. 22 A Hunyadi-korban Verőce megyét ugyan Szlavóniához számították, valójában azonban magyarországi megye volt. 23 Sajátos helyzete jól tükröződött a közgyűlési oklevelekben. A verőcei gonosztevőket a körösiekkel közös ítéletlevélbe foglalták és az egyéb ügyek bizonyítását is mindig Kőrös megyével együtt végezte. Verőce egyébként az ország ama kevés megyéihez tartozott, ahol csak két szolgabíró működött. Egy esetben e megyéken kívül eső ügyet is 20 ZsO II/2. 6198, 6229. sz. 21 DF 252171. 22 „in hoc congregatione generáli universitati nobilium et incolarum istius regni nostri Sclauonie" DL 45865. „inpresenti judicio generáli in dicto regno nostro Sclavonie" DL 88651. 23 Úgy tudta ezt Listius János veszprémi püspök is, aki 1568-ban Bonfini művéhez jegyzeteket fűzött. Bonfini (i. m. 39.) Szlavóniát és Dalmáciát rosszul írta le, szerinte ugyanis e két országot két megye foglalja el: Zengg és Zágráb. Listius ezt jegyezte meg erről: „Rosszul mondja, mivel csupán Szlavóniában három megye vagyon: Zágráb, Kőrös és Várasd." Martinus Georgius Kovachich: Scriptores Hungaricarum minores. I. Buda, 1798.332.
