Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Tóth István György: Egy albán érsek a magyarországi török hódoltságban. Pietro Massarecchi belgrádi apostoli adminisztrátor levelei a Hitterjesztés Szent Kongregációjához

Hogyan került a montenegrói Antivar (ma: Bar) város érseke, egy albán főpap Magyarországra, a Belgrád és Pécs környéki falvakba? Massarecchi 1584 körül a koszovói Prizren városában született, ezért a források gyakran mint „Prizrenit" is említik, a családja azonban a neve alapján minden bizonnyal Albániából, a shkodrai (scuttari) püspökségben található, olaszosan Masareccu-nak írt faluból származott.

5 Rómában nyolc évig a jezsuiták kollégiumában tanult, majd 1610-ben pappá szentelték, ezután a Nis környéki Prokupljében és Szófiában káplánként szolgált, később az antivari érsek, majd pedig a szófiai püspök vikáriusa lett.

6 Az oszmán birodalom balkáni tartományaiban szerzett tapasztalatai, helyismerete miatt rá esett 1623-ban a frissen alapított Hitterjesztés Szent Kongregációja választása, amikor — mint a világ legtöbb tájáról — a török által megszállt Balkánról is részletes jelentést kért, hogy működésének kezdetén felmérje a missziók lehetőségeit. Első dokumentumunkként közöljük az a rendkívül részletes és igen érdekes instrukciót, amelyet a Kongregáció akkor adott Massarecchinek, amikor a „négy országba", Szerbiába, Boszniába, Bulgáriába, és a török alatti Magyarországra küldte. Az instrukció pontjaiból kitűnik, hogy a Kongregáció milyen korábbi információkra támaszkodott, milyen kép élt a bíborosokban a Balkánról és a magyarországi hódoltságról, ezt kellett ellenőriznie a vizitátornak. Massarecchinek fel kellett mérnie mind a négy ország nagyságát, a beszélt nyelveket, és az ott élők számát, kivéve a törökökét, akiket nem lehet megtéríteni - a többieket tehát a Hitterjesztés Szent Kongregációja mind potenciális katolikusoknak tekintette. Igen jellemző a török uralom alatt élő missziókra a Kongregáció következő kérdése: Mi alkalmasabb az eretnekek megtérítésére, akarták tudni a bíborosok, evangéliumi szelídséggel prédikáljanak-e nekik, vagy éppen a törökök segítségével üldözzék az eretnekeket? Hány katolikus pap és püspök él ezeken a területeken, el tudják-e tartani a katolikusok a plébánost, vagy nagyon szegények? Törődnek-e a császár országában élő püspökök hódoltsági egyházmegyéjükkel, vagy ezzel csak gyanússá válnának a törökök előtt? A misszionáriusok Bécsen vagy Raguzán át közelítsék-e meg a hódoltságot, egyáltalán beutazhatnak-e az oszmán birodalomba a császár alattvalói, és mennyire veszélyesek az utak, vigyenek-e magukkal kísérőnek a misszionáriusok egy janicsárt - záporoztak a kérdések Massarecchire. A katolikus papok — írta a Kongregáció — a hírek szerint megkeresztelik a törökök (mohamedánok) gyerekeit is, és megesketik a török házasulandókat ezt is vizsgálja ki Massarecchi, akárcsak azt, hogy harcolnak-e keresztény katonák török zsoldban a keresztények ellen. jelentése a hódolt Dél-Magyarországról (1633). Fons II (1995) 2.175-219., én a levéltári eredetiket használtam. Az 1623. évi vizitációra lásd még Massarecchi további, kevésbé fontos, és ezért itt most nem közölt leveleit: APF SOCG Vol. 384. Fol. 245. 246. 283. 312. 345. 462. 5 APF SC Albánia Vol. 5. Fol. 567/v. A falu lakói katolikusok voltak. A durazzói püspökségben volt egy szintén katolikus albánok által lakott Mazarechese falu, bár kevésbé valószínű, ez sem zárható ki a család eredetét vizsgálva. Uo. Fol. 612/v. 6 Dániel Farlatus: Illyricum Sacrum. VII. Venetiis 1817. 123., Miroslau Premrou: Serié dei veseovi romano-cattolici di Beograd. Archívum Franciscanum Historicum 18 (1925) 33. Tóth I. Gy.: Relationes... 5-16.