Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Szovák Kornél: Kormányzat és hiteleshely. Néhány megjegyzés a kormányzati adminisztráció korai történetéhez
gében persze valójában nem maguk az ispánok vagy főpapok jártak el, hanem beosztottjaik: az ispán esetében a curialis comes vagy a várjobbágyok egyike, püspök helyett pedig az illetékes főesperes 11 . A jelentést ettől függetlenül annak a nevében fogalmazták, akihez a királyi parancs írásban vagy szóban érkezett. Ez persze nem azt jelenti, hogy hiteleshelyi jelentésekkel egyáltalán nem találkozunk ebben az időszakban 12 , pusztán azt, hogy az eljárási parancsot általában és rendszerint az illetékes ispán és főpap kapta, a hiteleshelyek pedig ekkoriban jobbára a hozzájuk magán felekként forduló ügyfelek fassióiról állítottak ki okleveleket, s ha esetenként eljártak is uralkodói parancsra vagy hatósági megbízásra, tevékenységüknek ez nem lényegi, pusztán járulékos eleme volt (ezt a relációs formulák szinte teljes hiánya is mutatja ebben a korban, a jelentések gyakorta privilegiális formában keltek) 13 . A hiteleshelyeknek az országos bírósági gyakorlatba való bevonására a szakirodalom egységes megítélése szerint 1250 táján került sor. A magánjogügyletek intézésében először kifejlődött a káptalanok és konventek közhitelessége, s azt a királyi hatalom csak ezután vette igénybe. 14 A fejlődés a 13. század végére azután olyannyira ugrásszerű volt, hogy 1298-ban törvényben kellett szabályozni a hiteleshelyi külsőmunka eljárási díjazását. 15 Szempontunkból sokat mondó tény, hogy az egri káptalan, mely az első relációt 1249-ből hagyta hátra 1301-ig bezárólag 89 esetben járt el királyi parancsra, ebből 1249-1272 közöttre mindössze 15 alkalom esett, mely az összesnek kevesebb, mint egy ötöde. A reláci11 Ebben a tekintetben rendkívül tanulságos a győri püspök 1255. évi oklevele, mely szerint a király mandátum specialet küldött a várföldek ügyében eljáró püspökhöz Vas megyei föld iktatása ügyében. A püspök a rábaközi főesperessel végezteti el a munkát, HO. I. 30-31. Hasonlóképpen érdekes eset 1263-ból, mikor Ernye bán, nyitrai ispán a curialis comesszel végezteti el a munkát, a jelentést természetesen ő maga írja, AUO VIII. 81-82., vö. RA 1414. 1254-ben Gömör megyei birtokot az esztergomi érsek tisztje határol meg, RA 1021. 1255-ben Smaragd, fehérvári prépost, alkancellár maga helyett vitézét küldi ki birtokbaiktatásra, AUO XI. 410. 1254-ben várjobbágyok szerepelnek határjárókként, CDCr IV 549. A helyettes eljárására ld. Fügedi E.: IVBéla adományai i.m. 47. Az ispán és a püspök vidéki eljárása és a várföldek állapotát felülvizsgáló bizottságok összetétele bizonnyal nem csak felületes hasonlóságokat mutat, vö. Rákos István: IV Béla birtokrestaurációs politikája. AUSz AH 47 (1974) 14-15. 12 1250-ben az esztergomi stefanita konvent tett jelentést birtokba iktatásról, RA 925. 1258-ban a győri káptalan privilegiális formába foglalta a jelentését, PRT II. 305-306., vö. RA 1191. 1262-ben az egri és a pécsi káptalan jelentettek határjárás megtörténtéről privilegiális formában, ÁÚO VIII. 37-41, 44-45. 13 Fügedi E.: IV Béla adományai i. m. 46. A privilegiális formára vö. Szovák K: i.m. (3. jegyz.) 424, 428. 14 Eckhart, Franz: Die Glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. MIÖG IX Ergb. (Innsbruck, 1914) 395-558, 430-431. Szakoly Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó működése 1526-ig. Tanulmányok Tolna megye történetéből I. Szekszárd 1968, 9-60, 17. Eckhart 1255-ből hozza az első példát, Egerből 1249-ből, az esztergomi stefanitáktól 1250-ből (RA 925.) is van adat. A székesfehérvári káptalan 1250-ben , a pécsi káptalan 1259-ben tette az első korunkra maradt jelentését (ld. E. Kovács P, Solymosi L. és Koszta L. alább idézendő dolgozatait), a somogyi konvent V István idejéből (Borsa Iván: A somogyi konvent oklevelei az Országos Levéltárban. Első közlemény 1215-1300. Somogy Megye Múltjából 26 (1995) 3-18,10). 15 Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. (A magyar történettudomány kézikönyve II/3.) Budapest 1930,124.
