Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Szovák Kornél: Kormányzat és hiteleshely. Néhány megjegyzés a kormányzati adminisztráció korai történetéhez

Szovák Kornél KORMÁNYZAT ÉS HITELESHELY Néhány megjegyzés a kormányzati adminisztráció korai történetéhez A legutóbbi időben Borsa Iván több alkalommal is megszívlelendő példát adott arra, hogy a sok szempontból hálás és népszerű témának látszó hiteleshely-kutatást milyen irányban szükséges elmélyíteni, amennyiben a kiadványokat nem helytörténeti, hanem intézménytörténeti szempontból kívánjuk hasznosítani. Eckhart Ferenc intézménytörténeti monográfiája és sok példaszerű feldolgozás után ugyanis ma már szinte rutin feladat, mondhatni ujjgyakorlat egy-egy káptalan vagy konvent Árpád-kori hiteleshelyi oklevéladásának hagyományos szempontok szerinti feldolgozása. Hiteleshelyeink késő középkori története ezzel szemben ma még szinte fehér foltnak tekinthető, a külső munka során folyó írásbeli adminisztráció pedig a legutóbbi időkig csaknem teljesen feltáratlan volt

1

. Az eddig napvilágot látott intézménytörténeti irodalom arra a kérdésre, milyen ütemben és mikor is kapcsolódtak be az eredetileg magánjogi ügyletek tanúsítására és írásbafoglalására igénybe vett káptalanok és konventek a kormányzati ügyek (adományrendszer és bíráskodás) vidéki intézésébe, nem helyezett kellő hangsúlyt, többnyire pusztán leszögezte a kétféle (fassiós és relatiós) tevékenység tényét, s megelégedett az 1250 körüli időpont rögzítésével. Solymosi László mutatta ki módszeresen, hogy a szerzetesrendi konventek a székeskáptalanokhoz képest jelentős késéssel kezdték meg közhitelű tevékenységüket, vagyis kronológiai eltérés tapasztalható a két intézménytípus hiteleshelyi működésének kezdeteinél. Ennek okát a tanulmányíró abban a társadalom- és intézménytörténeti tényben látta, hogy a káptalanok nyitottabbak voltak a társadalmi igények iránt, ugyanakkor az istenítéleteknél játszott szerepüknél fogva nagyobb bizalmat élveztek, mint szerzetesrendi társaik, vagyis közhitelességüket évszázados szokás támasztotta alá. Ez a megállapítás ma már a hiteleshelyi intézmény kronológiájának egyik sarkköve

2

. Alábbi megjegyzéseimmel arra kívánok rámutatni, hogy a kronológiai eltérés a fassionalis és relatiós tevékenység között is jól kimutatható, vagyis megállapítható egy olyan időpont, amikortól a kormányzat fokozottan és rendszeresen igényelte a hiteleshelyek szolgálatait a napi ügyintézésben. Szerény adalékaim a pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének köréből valók. 1. Egy esztendővel ezelőtt, mikor a pannonhalmi konvent Árpád- és Anjoukori okleveleinek összegyűjtésével és feldolgozásával foglalatoskodtam, kezem1 Borsa Iván: A hiteleshelyi eljárás helyszínén készült feljegyzés. Levéltári Közlemények 58 (1987) 39^4. 2 Solymosi László: A bencés konventek hiteleshelyi oklevéladásának kezdetei. In: Mons Sacer 996-1996. Pannonhalma 1000 éve. I-m. Szerk.: Takács Imre. Pannonhalma 1996.1. 481-498.