Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Rácz György: A Magyar Országos Levéltárban őrzött 1526 előtti levéltári anyag épülő adatbázisa. Beszámoló és javaslat
nagy mennyiségű regesztaszöveg lesz az adatbázisban, de a keresőkérdés csak egy-két paragrafust vizsgál át, mert ott található a kért információ. így a keresési idő lényegesen csökken. Az analitikus szövegfeldolgozással, valamint a regeszta szövegének rögzítésével elkészített „regeszta"-rekordrészt ezután az adatbázisban a megfelelő „kékcédulás" rekordokhoz válogatjuk és illesztjük, így egy oklevélszövegnek egy rekord felel meg az adatbázisban. (A rekord tehát minden esetben tartalmazza a „kékcédula" nyilvántartási adatait és amennyiben az oklevélszövegnek van regesztája, akkor ennek csonkítatlan szövegét és szöveganalitikáját is.) Ehhez, a „regeszta analitiká"-nak nevezett munkához először is el kellett készíteni magát a mutatószótárt, azaz szabványosítani kellett a jogi, katonai, stb. fogalmakat. A Borsa Iván által elkezdett és általam át- és továbbszerkesztett, az adatbázis 14 paragrafusához igazodó tárgymutatót folyamatosan kiegészítjük, de arra törekedve, hogy az előkerülő újabb hiányzó fogalmak ne növeljék meg túlságosan a mutató nagyságát. 20 A másik fontos melléklet a személyek státusát meghatározó rangkódok jegyzéke. Ennek alapjául a kezdet kezdetén az Ováry Lipót által elkezdett és később folytatott oklevélkibocsátói mutató szolgált. Az oklevélszövegek feldolgozásával egyre bővülő listát 1995ben kellett nagyobb mértékben átalakítani, mert a DF-kibocsátói lista nyomtatás előtti ellenőrzése közben derült ki, hogy már a DL számára sem tökéletes, eredetileg csak kibocsátók számára készült méltóságkódok rendszere kiegészítésre, sőt több helyen lényeges „átszabásra" szorul annak érdekében, hogy a regesztákban szereplő személyek - akik oklevélkibocsátóként sohasem fordulnak elő - is kódolhatók legyenek. A regeszták analitikájának legnagyobb haszna talán nem is a 14 paragrafusra kiterjedő tárgymutatóban rejlik, hanem a hely- és személyneveket magába foglaló paragrafusokban. A regesztakészítők ugyanis többféle írásmóddal írták a különböző névalakokat, ezek visszakeresése csupán a regesztaszövegek alapján nehézkes lenne, ugyanis ismerni kellene az összes előfordulható alakot. A család és helyneveket az analitika során egységesíteni kellett és kell, és ezt a standard névformát a két helynévi (keltezési hely és helységnevek) és négy személynévi (kibocsátó, címzett, kedvezményezett, és egyéb személyek) paragrafusban ún. rövid címkék formájában rögzítjük. Ugyanakkor a regeszta által megadott eredeti írásmódú szóalaknak is van egy rövid címkéje, így ez az információ sem veszik el. A helyes, elsősorban mai helyesírású névalak megállapításában elsősorban a forráskiadványok mutatójára (itt főként a Zsigmondkori Oklevéltárat kell megemlíteni), és a szakirodalomra támaszkodunk. A különböző helységnévtárak és segédletek közül különösen Engel Pál időközben 20 Itt kell kitérnünk Szakály Ferencnek az előző „Borsa-Emlékkönyvben" publikált Jámbor óhajtás"-ára (Javaslat a „Monumenta Archivaba Históriám Regni Hungáriáé Maedii Aevi Illustrantia" munkálatainak beindítására. Levéltári Közlemények 63. (1992) 157-172.), amely az 1526 előtti okleveles anyag köztörténeti vonatkozású információinak összegyűjtésére irányult. A program az adatbázis használatával nem tűnik megvalósíthatatlannak, mert két paragrafus, a TÖRT és a KATO a regesztáknak éppen a köztörténeti és a hadjáratokra vonatkozó adatait rögzíti bizonyos kulcsszavak szerint.
