Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Csukovits Enikő: Egy nagy utazás résztvevői. (Zsigmond király római kísérete)

Miklós udvari lovag például rendszeresen levelezett otthon maradt apjával, ezek közül öt fenn is maradt a család levéltárában: az elsőt 1431 januárjában Konstanzban vetette papírra, kettőt ez év decemberében Milánóból, kettőt pedig 1433 áprilisában Sienából küldött.

20 A levelek — amellett, hogy Várdai igyekezett mindenről tudósítani az otthoniakat — elsősorban valamilyen kérést tartalmaznak. Konstanzban kelt levelében arról számolt be apjának, hogy a húsvét utáni negyedik hétre lovagi tornát hirdettek, amelyen ő is részt akar venni, ehhez azonban küldjenek utána jó lovakat.

21 A levélben íjakat is kért, és ugyancsak íjakat, nyilakat kért decemberben Milánóból, amelyeket hazaküldött familiárisának, Artánházi Lászlónak kellett utána vinnie.

22 A legnagyobb hiányt azonban levelei tanúsága szerint pénzben és lovakban szenvedte - akárcsak a kíséret minden tagja. Betleni Gergely 1431 augusztusában, még német földről kért lovakat Töttös Lászlótól, mivel lovai pusztulása miatt „csaknem gyalog maradt", és lovakat vittek uraik után az egyik Várdai-levél tanúsága szerint a Csapi-fivérek emberei is.

23 Kosztról-kvártélyról az útba ejtett városok gondoskodtak. 1432 júniusában Siena városa utasította Zsigmond mellett tartózkodó követét, nézzen pontosan utána, kik alkotják a kíséretet, milyen méltóságuk van, hány ló van velük, hogy mindenkit illő módon el tudjanak látni. A követ Luccából küldött tudósítást: a Zsigmondot kísérő bárók olyan sokan vannak, hogy aligha lehet a szükséges szobákat előteremteni. Méltó elhelyezésük pedig már csak azért is fontos, nehogy lemaradjanak más városok mögött — írta megbízóinak — hisz Luccában is polgárházaknál kaptak szállást.

24 A kellő mennyiségű élelemről, elsősorban kenyérről, húsról és borról szintén az útba ejtett városok gondoskodtak - igaz, az ellátásért készpénzzel kellett fizetni, a kifizetések azonban jórészt az itáliai városok által „megajánlott" segélypénzekből történtek.

25 A levélíró Várdai Miklóst már Nürnbergben a király kíséretében találjuk, Töttös László 1431 augusztusában még otthon volt — Betleni Magyarországra küldte a levelét — októberben viszont már Zsigmond mellett tartózkodott Feldkirchenben.

26 A több évig tartó utazás során természetesen történtek változások a kíséret összetételében. Perényi István asztalnokmester és Kompolti János pohárnokmester Nürnbergben, majd Milánóban még a király mellett 20 Zichy VII. 466., 512. XII. 136., 138., 142. 21 Zichy XII. 136-137.: „in Custancia fecit declamare Tornay sua serenitas et istud Tornay fiet in quarta abdomada post festum Pasce: sciatis eciam, quod ego eciam volo inter esse, idcirco rogo vestram dominacionem perpresentes, quatenus michi ad huc bonos equos velitis transmittere". 22 Zichy XII. 138. A küldemény feltehetőleg meg is érkezett, Artánházi ugyanis szerepel a római kérvényezők között. 23 Várdai: „defecimus in expensis et caremus equis" = Zichy XII. 143., „in expensis et equis dudum defeci" = Zichy VII. 512. (Csapiakra ugyanitt), Betleni: „per mortem aliquorum equorum meorum magnum dapnum perpessus sum et iam quasi pedes remansi" = Zichy VEI. 458. A ló Magyarországon sokkal olcsóbb volt, mint az útvonal mentén bárhol, ráadásul a magyar urak többségének otthon egyáltalán nem került pénzbe. A Bátmonostori Töttös család ménesére pl. Zichy III. 179. 24 DRTA X. 350-352. 25

Áldásy, 1913. i. m. 500. 26 Várdaira: DRTA IX. 476., Töttös: DL 88062