Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Jakó Zsigmond: Az erdélyi fejedelmek levéltáráról

kitett a védhetetlen Gyulafehérvárról. Szalárditól tudjuk, hogy „egy darab gránát posztója lévén, a szekereseknek avval fizetett."

31 Ez a menekítés egészen az ellenség megérkezéséig tovább folyt, talán Enyed és Kolozsvár irányában is, mert az utolsó szállítmányt a tatárok Vájasd környékén utol is érték és felprédálták.

32 A fejedelmi levéltár és könyvtár el nem menekített részét úgy akarták megvédeni, hogy a helyiségek ajtaját befalaztatták. Basirius professzor II. Rákóczy Györgyhöz augusztus 12-én írott leveléből ismeretes, hogy ezzel már akkor elkészültek, miután a nyomda betű- és raktárkészletét is átvitték a fejedelmi palotába.

33 Hasonlóképpen jártak el a székesegyház sekrestyéjében elhelyezett káptalani levéltárral is. Sőt ide a legfiatalabb requisitort, a fejedelem alumnusaként Németországban tanult Pápai Jánost is befalazták, hogy majd személyesen óvhassa az iratokat.

34 A levéltárosok példás gondoskodásának azonban Gyulafehérváron alig lett valami eredménye. A fosztogatók ugyanis mindkét rejtekhelyet felfedezték, a friss falazásokat kibontották. Afeletti dühökben, hogy kincsek helyett csak papírokat találtak, a palotában őrzött iratokat és könyveket a terem közepén rakásra hányták és felgyújtották. A székesegyházban ugyan nem ismételték meg ugyanezt, de Pápai János életével fizetett a levéltár védelmezéséért. A csalódott fosztogató tatárok magukkal hurcolták és lófarkhoz kötve pusztították el.

35 Jóllehet innen keltezhető a fejedelmi levéltár szétszóródása, hála a levéltárosok ügybuzgóságának, ekkor még sok irat elkerülte a pusztulást. Taraczközi Ferenc élete végéig (1667) őrizte szebeni lakásában az elmenekített iratokat és emlékeztetőkkel sürgette Apafi fejedelmet, „hogy az eltévedett bibliothecabeli levelek, könyvek etc. felkerestessenek az országban."

36 Noha a fejedelmi levéltár 1658-ban jelentős veszteségeket szenvedett, ebben az esetben beteljesedett az a megfigyelés, hogy a háborús pusztításoknál általában nem kevesebb kárt okoz az iratanyagban az ezeket követő tartós gondviseletlenség. A dúlás után is nagyobb mennyiségű hiteleshelyi anyag maradt meg Gyulafehérváron, mint amekkora lehetett az évtizedeken át Szebenben őrzött része a levéltárnak. Nem is annyira a birtokjogokat biztosító oklevelek, mint inkább a titkos levéltár politikai vagy tudományos-művelődési érdekű missilis anyaga maradt ebben az időben gondviselés nélkül és került politikai vezető személyiségek vagy előkelő történetkedvelők kezébe. Későbbi adatok szólnak magánosok kezén lévő Liber Regiusokról, fejedelmi iratokról.

37 Részletes jegyzék maradt reánk azokról a fejedelmi levéltárból származó iratokról, melyek I. Apafi Mihály mindenható politikusánál, Teleki Mihálynál 31 Szalárdy: i. m. 439., Jakó: i. m. 206. 32 Jakó Zs: írás i. m. 342. 33 Magyar Könyvszemle 1886. 70-71. (Kropf Lajos) 34 Szalárdy: i. m. 439. 35 Szalárdy: i. m. 439-440. 36 Jakó Zs: írás i. m. 206. - A káptalani levéltár elmenekített részét 1685-ben még Szebenben őrizték. Vö. Történelmi Tár 1909. 159-160. (Iványi Béla) 37 Kemény, Josephus: Notitia historico-diplomatica archivi et literalium capituli Albensis Transsilvaniae. II. Cibinii 1836. 7.