Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Jakó Zsigmond: Az erdélyi fejedelmek levéltáráról
1640-ben I. Rákóczy György úgy tudta, hogy „minden levelek az szegény fejedelem halála után sok kézre mentenek". 27 Bár bizonyos, hogy a trónkövetelő Bethlen István igyekezett bátyja irataiból minél többet megszerezni magának, minden jel arra mutat, hogy Brandenburgi Katalin távozása után Bethlen Gábor titkos levéltárának számottevő része a Rákóczyak archívumába került és osztozott annak későbbi sorsában. Bethlen levéltárának regesztruma még 1700-ban is megvolt Teleki Mihály levéltárában, ahová csak a Rákóczyak titkos archívumából kerülhetett. 28 A fejedelmi levéltár egy része, talán még I. Rákóczy György élete végén átkerült a dinasztia központjának tekintett Sárospatakra és már nem volt Gyulafehérváron az 1658. szeptember 5-6-i pusztítások idején. Ismeretes, hogy az öreg fejedelem 1644-ben, amikor fiára bízta Erdély tényleges kormányzását, a titkos levéltár legfontosabb anyagát is átadta neki a következő utasítással: „Minden fejedelmi hivatalodhoz s az országra tartozó leveleket egy ládába rakattunk, azoknak igaz registrumot csináltunk s kezedben is adtuk kulcsával együtt, kiknek gondviselését senkire ne bízzad. Láttad magad, mint viseltünk mi azokra gondot. Meghidd, hasznosan élhetsz az mi holtunk után azokkal, ha el nem veszted s olvasod is őket akkor osztán." 29 Feltételezhető az is, hogy bizonyos iratok már akkor kikerültek a titkos levéltárból, amikor ifjabb Rákóczy György 1640-ben váradi főkapitány, majd 1642-ben választott fejedelem lett. 30 A fejedelmi levéltár jelentős állagait az menthette meg az 1658-ban Erdélyre szakadt pusztulástól, hogy a Rákóczy-udvar kétlaki életet élt, mivel Sárospatakot a családi, Gyulafehérvárt pedig a fejedelmi székhelynek tekintette. A fejedelmi székváros pusztulásáról a kor mindegyik elbeszélő forrása megemlékezik s ezért elég sok adat ismeretes a fejedelmi levéltárat ért viszontagságokról is. 1658. júliusában török-tatár büntető-expedíció indult a politikai anarchiába süllyedt Erdélybe. Rhédei Ferenc már lemondott a fejedelemségről, de II. Rákóczy Györgynek még nem sikerült ténylegesen újra megragadnia a hatalmat. így az sem volt Erdélyben, aki intézkedjék. Bár az általános fejetlenségben a védekezés teljesen megbénult, a Rákóczyak által kiépített iratvédelem nem mondott csődöt. Az udvari tisztviselők ugyan szétfutottak, de a magukra hagyott levéltárosok utasítások nélkül is megtettek mindent az iratok védelmére, ami módjukban volt. A menekítésre, szerencsére, kellő idő is állott rendelkezésükre, mert a feltartóztathatatlanul közeledő pusztulás csak hetekkel később érte el a fejedelmi székvárost. Taraczközi Ferenc „főkáptalan", azaz a káptalani levéltár vezetője, saját költségére szekereket fogadott és a hiteleshelyi anyagon kívül a regnicolare archívumban őrzött országos iratokat, sőt a fejedelmi titkos levéltár féltett külügyi anyagából is jelentős mennyiséget Szebenbe és a dévai várba elmene27 Történelmi Tár 1898. 372. (Kovács László) 28 Történelmi Tár 1881. 143-145. (Koncz József); 1884. 290. (Gergely Samu) - Történelmi Tár XX. 114. (Jakab Elek) 29 Történelmi Tár 1891.158. (Pettkó Béla) 30 Szilágyi Sándor (kiad.): A két Rákóczy György fejedelem családi levelezése. Mon.Hung. Hist.Dipl. XXTVTBp. 1875. 65., 72., 134., 178., 182.
