Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Jakó Zsigmond: Az erdélyi fejedelmek levéltáráról

Jakó Zsigmond AZ ERDÉLYI FEJEDELMEK LEVÉLTÁRÁRÓL A Kárpát-medence minden egyes országában komolyan akadályozza a régebbi korok kutatásának elmélyülését, hogy a magyar királyok középkori levéltára a Mohácsot követő zűrzavaros időkben, a XVI. század derekán részint elpusztult, részint szétszóródott.

1 Ezt a vereséget Erdély esetében tovább súlyosbította, hogy Budapest 1945. és 1956. évi ostroma során az egykori erdélyi fejedelmi levéltárból addig fennmaradt iratanyag is érzékeny veszteségeket szenvedett. Ennek következtében a történetkutatás nemcsak a vajdaság, hanem a fejedelemség korának feltárásához is nélkülözni kénytelen a központi kormányzati tényezők összefüggő levéltári anyagát. Hyen csupán a XVII-XVIIL század fordulójától kezdődően áll a tudományos vizsgálódások rendelkezésére. Tehát továbbra is városi, megyei, széki önkormányzatok, egyházi intézmények és családi levéltárak esetlegesen fennmaradt, viszonylag gyér anyagából kell rekonstruálni az erdélyi államiság és társadalmi szerkezet működését. Jóllehet Erdély múltjával az ott élő három nép tudománya egyaránt saját történelme részeként foglalkozik, ma már nem látszik feleslegesnek röviden összefoglalni azokat az ismereteket, amelyek eligazíthatják a kutatókat abban a tekintetben, hogy a vajdaság és a fejedelemség idején a kormányzat működése milyen levéltári anyagot hozott létre, miként alakult annak védelme és egyáltalában mi áll ebből a mai kutatás rendelkezésére. Elsőként azt kell tisztázni, hogy a fejedelmi levéltárnak volt-e valamilyen előzménye a vajdaság korából, vagy pedig teljesen új képződmény. A familiariatusra épülő középkori magyar kormányzati rendszerben nem nyílt lehetőség arra, hogy az Erdélyt királyi megbízatás alapján igazgató vajdák működése nyomán létrejöhessen valamilyen territoriális jellegű erdélyi tarto-; mányi archívum, pedig bizonyosra vehető, hogy a kezdetleges vajdai ügyintézésnek szintén volt szerény méretű írásbeli lecsapódása. Ismeretes, hogy Palóci László országbíró hivatalos iratait 1454-ben ítélőmesterének őrizete alatt egy láda-szekrényben (in scrinio seu conservatorio) tartották.

2 Erdélyben is a kancelláriát vezető protonotariusnál állhattak a vajdai ügyintézéssel kapcsolatos feljegyzések, iratok. A vajdák és munkatársaik azonban többnyire Erdélyben gyökértelen, az ország más részeiből való személyek voltak. Ezért aztán amikor a vajdai tisztségben változás történt, a lelépő vajdával együtt munkatársainak zöme is távozott Erdélyből, itteni működésének írásos anyagával együtt. 1 A középkori magyar királyság országos érdekű iratanyagát Budán az ún. tárnokházban, illetve a legfontosabbakat a koronával együtt a kincstárban őrizték. Vo. Rugonfalvi Kiss István: Az első magyar közjog. Századok 48. (1914) 298-300., 359-363. 2 Czobor Alfréd: A családi levéltárak a középkorban. Levéltári- Közlemények 18-19. (1940-1) 384.