Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

uram jó pápista, most is gyónni hív, de Ebergényihez kell mennem ebédre. Míg én kálvinista leszek, addig a svábok a károlyi templomból cathedrálist csinálnak.» 1 Barkóczy Krisztina egészsége változóra fordulván, bánatos szóval írá a férjének, hogy az idő immár őt is elérte. Károlyi vigasztalni óhajtván őt, tréfásan felelte: «vagy fogadod vagy sem, de csak menyecskének tartunk mi ketten bátyámmal,

2 legalább magunk kedveért, hogy ifjú legényeknek tartattassunk.» E vidám sorokra a jó asszony egyszerre kedvre derült, s vidáman írja az urának: «Bezzeg édesem, hiába mond Ebergényi uram menyecskének, mert tegnap voltam a kápolnába s most is alig járok a labamon.»

3 Különös kedvességgel évelődnek egymás közt, mikor az étel és ital dolga kerül szóba. Ha az idő szenvedte, Barkóczy Krisztina maga sütött az urának bélest, s maga készíti számára a kolbászt.

4 1 U. o. 1712 jún. 27. Pozsony. 2 Ebergényivel. 8 U. o. 1712 jún. 15. Károly. 4 Például 1710 dec. 7-én írja az urának: «A hurka vagy rossz vagy jó, a foghagymás kolbászon s májuson kívül magam munkája; a búmat felejtetem vele. A Takát8: Szálai Barkóczy Krisztina. 6