Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

ElŐSZÓ

belső életének és művelődésének alig maradt évkönyveinkben hely. A magyar műveltségtörténet — különösen a szorosan vett népé — igazán mostoha sorsban részesült. Alig van kor, melynek beláő életét igazán ismernők. A legtöbb történetíró a magyar nép életének ismertetését kimeríti azzal, hogy jogi, politikai és hadi kötelességeit megvilágítja. A szorosan vett társadalmi fejlődéssel, a köznapi élet jelenségeivel már alig foglalkozik. Az igaz, hogy ez utóbbi téren elegendő felvilágosító adattal sem rendelkezett idáig. Az ilyeneknek fölkutatása és közlése ugyanis a legújabb időkig csak másodrendű dolognak látszott. Amit iróink e téren eddig elmulasztottak, azt kétszeres erővel pótolnunk kell. Ha a magyar nép igazi múltját ismerni akarjuk, akkor könyveinket politikával és háborúk leírásával ne tömjük meg. Ne cáak a puáztítáánaky de az építéánek iá adjunk helyet ! Aki a magyar asszonyok, különösen a kiváló nagyasszonyok életének a földerítésével foglalkozik, igazában a magyar műveltségtörténet érdekeit szolgálja. Az ő életük ugyanis tükör, mely híven mutatja