Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

pítványt tett ! Barkóczy Krisztina édes anyjáról: Koháry Judit asszonyról írva hagyták, hogy «a ázegényekhez éó ügyefogyottakhoz való könyörületeóóége éó bőkezűáége határt nem iámerfo. Az egykorú levelek ugyanezt mondják Barkóczy Krisztináról is. Mivel ThalyKálmán egyik önfeledett pillanatában azt vetette papírra, hogy Barkóczy Krisztina épp oly fösvény volt, mint az ura, bemutatjuk őt itt a maga valóságában. Történeti könyveink a Rákóczi-féle szabadságharc minden porcikáját valóságos szóáradattal világítják meg. Mindössze csak arról hallgatnak, hogy a tíz évig tartó háború a gazdaságilag amúgy is tönkretett országban minő rettenetes pusztítást vitt végbe. A hosszú hadakozás idején a munkáskéz nagyon megritkult. Alig vetettek és arattak. A kereskedés pangott, a vagyonbiztosság aláhanyatlott. Egyik vidéket a labanc, a másikat a kuruc pusztította.* Az elszegényülés tehát hihe* Az 1706 augusztus 6-án például így ír Barkóczy Krisztina az urának: «Szornyû nyomorúáág van ezen a földön a óok ózélvedző katona éó hajdú mid. Nem is dolgozik a szegénység miatta.»