Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

Barkóczy Krisztina nemcsak a protestáns alkalmazottjairól irogat ilyenformán, ö még a zsidó telepesei érdekében sem kiméli a jó szót. Érdekes jelenség, hogy abban a türelmetlen világban Károlyi Sándor és a felesége nem hogy üldözték, hanem erősen pártolták a zsidóságot. Az asszony a leveleiben gyakran ír a Károlyba és a vidékre telepített zsidókról. Hasznosnak mondja, hogy a számuk szaporodik. A biztató szóra Károlyi rabbit küld nekik Pozsonyból,

1 s nagyon elégedett, mikor a felesége megírja neki, hogy a zsidóság jó néven s örömmel fogadta a leküldött rabbit.

2 Az egyetlen hitfelekezet, amelytől Barkóczy Krisztina is idegenkedett, a rác volt. Ezeket a rácokat azonban nem a vallásuk, hanem a magyar gyűlöletük miatt nem szenvedhette. A leveleiben rendesen csak kereó&telt törököknek? nevezgeti őket. Mikor Károlyi Sándor 1706-ban a kurucok hűségére tért rácok közé küldötte őt, 1 «Immar csak szaporodjanak — írja a feleségének — én nem ellenzem.» {1724 jún. 17.) 2 U. o. 1724 jún. 17-iki levelében. 3 Szelídebb kifejezés ez az nebtül ózakadí rácz poffányy> helyett.