Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

minden iziben magyar s «magyari gondolkozásuk asszony volt, a vallási üldözés soha még eszébe sem jutott. Csakis így érthető az a nagy szeretet és ragaszkodás, amit Károly és Debreczen egész vidéke Barkóczy Krisztina iránt mindenkor mutatott. Ha útra kelt, ha menekülnie kellett, a falvak népe mindenütt rendelkezésére állott. Ő maga írja egyik levelében, hogy az egész környék ő reá figyel s ő utánna indul. O maga jelenti az édes anyjának : <ime'g óem hitethettem el magammal, hogy oly ázivvel vonyjanak hozzám l majd mindenütt jó emlékezettel lévén, annyira, hogy mindenütt szívesen gazdálkodtak, ha hol mi discretiót adtam».* Különösen figyelemre méltó az a benső és jó viszony, amiben Barkóczy Krisztina a debreczeniekkel élt. E város protestáns lakói gondviáelő anyjuk-nak nevezik őt. A városi biró és a tanács majd minden évben megfordul Barkóczy Krisztina asztalánál, «a nagyasszonynak udvarolván^. A szives látást s a szolgálatokat a jó debreczeniek aztán ajándékokkal viszonoz* Károlyi nemz. lvt. 1715 január 16. édes anyjához : Koháry Judithoz.