Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

ElŐSZÓ

Volt idő, — még pedig hosszú idő — mikor a római mester a nagy matrónáknak életét töviről-hegyire magyarázgatta. Volt idő, mikor e matrónák példáján öregek és ifjak egyaránt lelkesedtek és tanultak. Nagy történetírók vették tollúkra a neveiket és ékes festékkel írták meg lélektápláló és szívnemesítő dolgaikat. A római nagyasszonyok imigyen a hír szárnyán mindég magasabbra emelkedtek ; emlékük — mint az örök tűz lángja — folyton lobogott és világított. A késő utódok e kegyeletes emlékezésben csodálatos erőt nyertek a szép, az igaz és a nemes szolgálatára. S a mig a mult szép emlékeit vissza-vissza álmodták, a mig a nagy matrónák emléke a szivekben eleven volt, a római erkölcs nemcsak [virágot, de gyümölcsöt is termett. Nekünk magyaroknak is voltak nagyasszonyaink, akik nemzetüket megbecsülí*