Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

írja, hogy felverték már a kurucok akkor, hat hordó borukat is megitták volt, de mégis egészséget kivan utanna» !* Mikor a szatmári békesség után az idő ismét csöndességre fordult, Barkóczy Krisztina fokozott lelkesedéssel vesződött a vallásosság terjesztésén és a nemesebb erkölcsök megkedveltetésén. Ha a férje ura a galibás dolgaiból kigázolhatott, mindebben szives örömest segített neki. A kölcsönös fáradozásnak és áldozatnak meg is termett a gyümölcse. Szaporodott a hívők száma ; egymásután épültek a templomok és az iskolák. S ezekkel együtt a jobb érzés, az emberségesebb gondolkozás és az istenesebb erkölcs is erőre kapott. Nem csoda ! hiszen az az asszony járt elől jó példával, akihez mindnyájan gyermeki szívvel voltak, s a kit jóban és bajban követni megszoktak. Gondolhatjuk, mennyire örvendett a jó asszony, mikor a szemével látta fáradozása és példaadása gyümölcsét ! A saját vagyonának gyarapodása nem volt ránézve olyan életbe vágó dolog, mint a vallásos érzés és az istenes erkölcs terjedése. Ez * U. o. Olcsváról, 1706 október 26.