Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

IV. Barkóczy Krisztina gazdasszonykodása

Voltak szép morvái nyájai és magyar birkái. Az árendás juhászoktól a túrót gömölyéül gyűjtette be. A morvái bárányokat nem a húsukért, hanem gyapjúkért tartotta. Károlyi nagyon szeretvén a vadászebeket, többfélét tartott otthon. Barkóczy Krisztina ezeknek nem igen örvendett.

1 Ezeknél hasznosabb állatokat is ismert. Óvatosan tudtára is adja a férjének: «aá ebek földorbézoltak, á már evőfalatjuk óincóen.^

2, Barkóczy Krisztina maga vezetvén otthon a gazdaságot, olyan dolgokkal is kellett foglalkoznia, amikhez kevés aszszony ért. Az építkezést például maga vezette, s a német rabkatonáktól tanulta meg, mint lehet esős időben is téglát vetni. Istállót és majort akarván építtetni, az urától vályogvetőket kért, hogy e mes1 Károlyi Ivt. 1714 szept. 2-án írja Olcsváról : «Isten jóvoltából békével hazaérkeztem a Fari andiinak (kutyának) nem kis örömére ; mert azok sítak-rítak, ki a toronyba s ki a folyosón s ki a házba. Már csak utánam jár, úgy fél az eb, s minden hivségének az a haszna, hogy napestig az ágyamon fetreng s teli bolhazza.» 2 U. o. 1715. dátum nélkül.