Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

I. Barkóczy Krisztina grófnő

mástól titkolgatják a bajukat, enyelgő játszisággal Írogatnak egymásnak akkor is, mikor igazában a búbánat szedi ábrázatukról a kedves szint, s az aggodalom halványítja őket. A mostoha sors súlyos terhet rakott a fejükre, amit még boldogabb időben is bajos lett volna elviselniük, de lelkük derült világa a legnehezebb órában is csöndességre vitte az elméjüket, s az ajakuk panaszra is ritkán fordult, kétségbe pedig sohasem estek. A súlyos politikai gondok között, az elemi csapások és az örökös küzdelmek szakadatlan láncában Barkóczy Krisztina jelleme teljesen kidomborodik, érzelmi világa — mint valami virágos kert — teljesen kivirul. A politikai és hadi teendők férjét gyakran távol tartják, polcos hivatala imideamoda viszi őt, a feleségével tehát csak levél útján érintkezik. A magára hagyott asszony is levelekben beszélget a férjével. S mivel hogy nagyon szerették egymást, tehát sokat s igen bizalmasan Írogatnak. Az igaz szeretet kizárja a kétszínűsködést és az alakoskodást. Barkóczy Krisztina és Károlyi Sándor az ilyesmit egymással szemben nem ismerték. A mély szeretet szülte a leveleiket, egymás előtt nem volt