Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

III. Barkóczy Krisztina mint anya

emlegetik, azkik Erdélyben familiástól ismerték azt a házat,

1 jónál egyebet rólok nem mondanak. Talán az Úristen az ő bölcs rendeléséből ebben vigaztalást akar nyújtani az én sok bánátim közt.

2 A szegény fiamat

3 azért úgy ajánlom kegyelmednek édesem, mint magától származott gyermekét. Ugyan Isten munkájának Ítélem, hogy olyan kedvessé tette magát előttem ily hamar, mikor még ideje sem volt, hogy magát kellettethesse s körülöttem foroghasson. 1 A Haller-családot. 2 Ekkor volt a fia legsúlyosabban, szinte közel a halálhoz. 3 Haller Gábort, a kérőt nevezi fiának. 4 Károlyi levélt. 1710. Olcsva. Megemlítjük itt, hogy a Haller úrfinak olyan hatása volt a kis Klárára, hogy egyszeribe megjött a kedve a tanuláshoz. Az 1710. év július 9-én írja róla például Barkóczy Krisztina : «Klara is frissen van ; tanul erőáen. Az Ígéretnél is jobban veszem észre, hogy használt a mátkája kérése, aki mind szóval itt, s mind levélben kérte». Valamivel később (okt. 5-én) meg így ír e dologról : «A mátkája is szörnyű utánjárást teszen, hogy a tanulásra kedvet csinálhatna neki, valóban gyönyörködnék benne». (De azért valamennyien együtt sem tudták a kis lányt rávenni, hogy az apjától ajándékba kapott két lovat latin levélben köszönje meg.)