Takáts Sándor: Szalai Barkóczy Krisztina, 1671-1724 (Budapest, 1910)

III. Barkóczy Krisztina mint anya

veiben : «az szegénység Iamentatióját értvén, búzát felesen osztottam nékiek». Jó gazdasszony lévén, a keze a munka körül otthonos volt. Dolgozott, mert a munka örömet szerzett neki. Ilyen asszony lévén Károlyi Klára, nincs mit csodálnunk azon, hogy a tizennégy éves menyecskét egész Erdélyben csodálják és szeretik. ((Mindnyájan kedvemet keresik, — írja ő maga — hogy nem is érdemlem meg.» Jó hírét csak növeli a szeretetreméltósága és szolgálatkészsége. Örömmel írja meg a nagyanyjának, hogy már a gubernátornak* is sütött rétest és káposztalevélbe takart cipót, ^őnagysága — írja 1713-ban — rosszul volt, káposztalevélben rakott cipót kívánt s nem volt arra való sütője s ide küldött hozzám. Mindjárt sütöttem s elküldtem s igen kedvesen is vette, s máskor is kedveskedtem ő nagyságának, de akkor tejjel sütöttem s rétest is sütöttem. .. Semmi mestersége nincs, csak úgy kell sütni mint más cipót ; hanem mikor az kemencébe belevetik az cipót, alul és fölül tegyenek káposztalevelet, takarják be vele s úgy süssék meg, * Gróf Kornis Zsigmondnak.